Juhász KristófPrométheusz Hungary
Nem veled van, haver, vitám.
Leszólt már a többi titán,
keselyűt küldött rám Zeusz,
én vagyok a Prométheusz!
Tessék tőlem szépen kérni:
light my fire, come on, baby,
Olümposzról hoztam Zippót,
azzal sütjük meg a cipót.
Rajtam nevet minden proli:
mikróval sütünk mi, Promi!
Kicsiny lángod avítt, poros,
jobb nekünk az elektromos,
nem kell fejünk törni titkán,
nem kell madár tépjen sziklán,
májad értünk sose fájjon,
itt a gázpalack, vagy három.
Elbúsultam, érted, haver?
Hogyha mind gázcsapot teker,
s mikróban fő meg a hallé,
mire volt az egész balhé?
Búbánatom malma őröl,
mi legyek most, tüzizsonglőr?
Piromán-vagy technikusz?
Jaj neked, Prométheusz!
Még hogy: „gázpalackot, hármat”!
Áruljak tán petárdákat?
Törtem lógó, szomor fejem,
Nincsen már e földön helyem,
E kevély nép olyan tüzes
Titán-lángom fölösleges.
Egyszer csak eszembe ötlött:
Ahelyett, hogy csetlek-botlok,
Tölthetnék ki kövér csekket,
S kapnék rajongói csókot.
E nép betöltötte tisztét,
nem kell küzdenie tűzért,
örökmécses, olimpiláng:
fellobbantja magamagát.
Van hát lángunk. Mi marad?
Hát a harc, hol vér apad,
öklök vágnak, fogak tépnek,
kell-e ez a magyar népnek?
- kérdeztem a bokszmenedzsert,
ki az arénában lebzselt,
tapogatott, megfürkészett,
volt nála egy mérőkészlet.
Minden izmom lemérte ő.
Akkor lett csak elismerő
- Szponzorod, ó, hadd én legyek!
Mondd, ki vagy, te izmos gyerek?
- Mondai hős vagyok, görög.
Látnád, ahogy öklöm pörög!
Izmom rajtam minden vagyon,
de az hellén titánium!
- Nem várom, mit hoz a holnap:
szerződtetlek pankrátornak!
Hozunk neked girl-t is, gogót,
s tervezünk nevedből logót!
Így azóta megbecsülnek,
A lelátón ott csücsülnek,
Aki eddig beszólt, pörölt,
Nekem szurkol, mint az örült.
Osztályrészem: ováció,
Jól fizet a pankráció,
Nyomomban fanok és bulák,
Learatok minden hurát.
Múzeumban ül már Zeusz,
S népszerű lett Prométheusz:
Hungarian pankrátor,
Én vagyok a legbátor!
