INTRO- Kiállításmegnyitó szövegek (2009.október.5. Merlin, Budapest)

Simándi Csaba (SzöG Műhely)

INDUKCIÓ-DEDUKCIÓ

A galaxisok égitestek, csillagok, csillagközi gázok, por, és a láthatatlan sötét anyag nagy kierjedésű gravitációval kötött rendszerei.
Adott galaxis minden csillaga azonos középpont körül kering.
A bolygó jelentősebb tömegű égitest, mely csillagja körül kering.
A bolygóknak is van középpontja.
A Föld gömb alakú és a Nap körül kering.
A Föld középpontja a gömbhéj. Kívülről folyékony, belülről szilárd. Csak ember nem látta még sohasem.

A Sejt központja a sejtmag.
Több sejt funkciótól függően hám-, izom-, kötő- és idegszövetet képezhet.
Az ember keletkezéséhez két sejtre van szükség, mivel kétközpontú lény.
Az idegszövetek idegrendszert alkotnak.
Az agy központi idegrendszer. Innen ered minden érzés, érzet gondolat, cselekedet.
Ugyanígy a szív a vérkeringés központja. Mindent elnyelő semmi.
Mindenki magát érzi középpontnak – a világ körülöttem forog.
Összeköt minket a láthatatlan és fáradhatatlan erő, legyen bár centrifugális, gravitásciós, mágneses, súrlódási vagy nukleáris.
Mindennek egyazon középpontja van, mely középpont további középpontokra osztható. E felosztás végtelen sokszor ismételhető, következésképpen az emberi elme által felfoghatatan és értelmezhetetlen.
A város központjában pedig a főtér található.

------------------------------------------------------------------------------------

Mészáros Péter (SzöG Műhely)

KÖZPONTI KÉPEK KELLENEK!

Köz. Központ? Központ. Kérem. Kapcsolná? Kapcsolom.
Kezdjem? Kezdem. Központi képek kellenek. Képtelen képzeletbeli képességek. Kérek keretezett költői kellékeket. Kaparászást követelek. Kamaszok karjai kopognak. Kívánjuk kiállításotok képeit. Kutyák karmaiban keringünk körbe- körbe. Központi képek kellenek. Közepes. Kiváló. Kétséges. Kiszámítható. Középszerű. Kreatív. Kretén. Kulturált. Kretén középszerű kurafi kérincsél. Kinek. Kekszet kapkod. Központi képek kellenek. Kaparászást követelek. Kreativitást követelek. Kiállítási képeket. Keretezett középpontokat. Kreált képződményeket. Kínok közt kreált képtelenségeket. Kegyetlen kálváriát. Kesztyűs kaktuszok kattognak. Kárognak. Kurjongatnak. Kreatívak középre! Kopár kapor. Kádak. Kádenciák. Kerek kalapok kellenek. Kerek kalapok. Keretezett képek. Kerek kobakokba. Kerek kredencekre kamáslik kellenek. Körbe- körbe köröző körözöttek kerek kenyerekre. Keretezett képek kellenek. Központi kreációk kellenek. Kritika? Kopott körfolyosók korlátaiba kapaszkodó kiváló küllemű kelmék. Keszkenők kavarodása. Kenyérre kenjem kreativitásom? Korhadó kérgeket kapargassak? Korlátlan közreműködőként keseregjek? Képtelenség. Képesség. Képtelenség. Központi képek kellenek. Kívánjuk kiállításotok képeit. Kezdjem? Kezdem. Központi képek kellenek. Kívánjuk kiállításotok képeit.

-------------------------------------------------------------------------------------

Juhász Kristóf (SzöG Műhely)

KÖZPONT

Egymásra szúrt megállóhalmok
Bicikliutak kígyófüzérei útburkolati jelek nyakörvei
Európa beton-ádámcsutkájára tapadva
egy vastag halott virágcsokrot árul
az útkereszteződésben a felüljáró alatt
egykori joviális középkáder hárommillióért
szobát festet Balatonfüreden a Jókai-emlékházban
mialatt különböző pártállású rokonai
összeszerelő és szétszerelő műhelyek
alapköveit fektetik le a többi szobában
az audi magyarországi cégképviselete
Európai Úniós támogatásból finanszírozza
Újszülöttek ivarszerveinek keresztezését
Ceglédi paprikával bioenergetikai célokra

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

Be vág a papír: húz a fém:
Tárcám és zsebeim
Mint falcoló molett tinilányok
Alkarja, vonalkódszerű

Tőlem, Élet: vedd a Pénzt:
Gurigát papírosból
Dugd orrodba a hengervéget
Porított fémet szíjjad

Lágyul papír: porlik fém:
Porra lágy és lágyra por
Szövet már szét nem tépetik
Elvette Élet a Pénzem

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

a fiatal értelmiség Budapest sivatagába lovagol
többjük a karavántól leszakadva vizet kortyolni tér
középkáder sejkek lízingelt pálmafás oázisába
ezek örökre elmaradnak társaiktól
akik szomjhalálig mennek a sivatagban
csontjuk lisztté szitálja millió homokkristály
tusájukban görcsbezáruló ujjuk közül
titkuk a keleti féltekére röpül



„Elpusztult istenek hiszen
A füzek is őket siratják
Nagy Pán Krisztus a szerelem
Mind meghalt nyávognak a macskák
Párizsban én meg könnyezem”

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

központ tövén nő virág
bolygó csillag szaporák
száz idézett száz halott
barázdába dob magot

A központ szentséges a központ
Ki dallná körülte pártütés hymnusát?
Ki merné mérgezni szép tartóoszlopát?
Mélyét, magosát mérni: ki?
Ki kiáltna rá lassu sorvadást?
S ki lenne bátor kérni gyors halált?
Tudós kanca, könyvektől viselős
És makkropogtató pór is ijedős
Ha központ szentséges ha központ
ban áll vagy lépdel echós csarnokán

központ tövén nő virág
bolygó csillag szaporák
száz idézett száz halott
barázdába dob magot

egy céges menyegzőn videokamerázom
ingatlanirodák nyárson forgó glóriáit
csekkek és számlák serlegét ürítem
önnön keresztmetszetemre
a központ áll
a központ mozdulatlan
pedig nőnemű központot szerettem volna
de gyorsabb volt nálam az ősz
e kiégett géntechnikus, ki jött
kalapot sem emelve
csak megrázta karimájába tűzött sejteket

Goethe ágyékában Dante barlangjai
és Csáth Géza ondójában Boccaccio ujja
a mozgóképes spermium
és a plázák minden vasbeton eleme
Apolló tüzes hintója keréknyomát emlékezné
Carrara márványhegyének csúcsáról
a hülyeség apró, de szívós bokra rezdül
levelek közt száz ortodox isten halálkommandója
öreguras déli álmára tér
használati utasítása közt forgolódva
egy soványka görény, vagy menyét
szerelmet vall egy szertornásznak
a csonkolt izomrostú olimpikonok bálján

egykori lakótársam hatszázhatvanhat művészettörténészt ábrázoló csoportképet festett
de egy művészettörténészt letagadott, így sikerült eladnia a képet a Buenos Aires-i érseknek

Ujjam árnyéka féregként mozdul a takarón
Kidrótozott legényeket tapogatok
És kis vézna lyukaikat a falban

Nem inspirál engemet már semmi
Múzsám, ki eddig lökdösött
Végleg elhagy, nem ád többet enni
Tétlen állok vásznaim előtt
Ujjlenyomatom sem ismerem már
Hogy ismerném hát föl árva lelkem
Én voltam, ki így magamra hagytál
Én magam az őrangyal felettem
Kértem serkentőket altatókat
Sem ima, sem orvostudomány
Visszadni nem tud annyi jókat
Mi magadnak voltál, kiskomám

Jól és rosszul öltözött emberek alszanak állásuk tükrös vizében

Kancsósbor a Pogácsát szerette
De Pogácsa őtet nem szerette
Kancsósbornak húga, a Pezsgőcske
Volt csak Pogácsának örömére

Kancsósbor ezt megirígyelte
Pezsgőcskét a házából elverte
Elverte egy semmi kis szoknyába
Pedig ott kinn tél volt legjavába

Kis Pezsgőcske ment egy kis darabot
Aztán leült, ültében elfogyott
Pogácsának esett ez tudtára
S Kancsósbornak lett fogyatkozása

központ tövén nő virág
bolygó csillag szaporák
száz idézett száz halott
barázdába dob magot

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

------------------------------------------------