2007. október 26., péntek

Something in the way

-Barnás Márton-


Klaus Molotov (aki egyébként a keresztségben a Molly nevet kapta, de ismerősei csak Józsi néninek hívják) már sejtette, hogy megint a Quimbynek (kultúrzenekar) van igaza. Igen, kevés az ember, sok az emberszerű lény. A kevesek közül néhányan (Molotov családja is) megjelentek Klaus unokanővére, Barnás Adél (szül. év: 1980) esküvőjén. Molotov (szül. év: 1982) megtehette volna, hogy elmegy rá, de nem akart. Mert például nem akart találkozni egy másik unokanővérével, Nagy Krisztinával (szül. év: 1975). Nem csak akkor, hanem soha többé. Az esküvő a felszínen úgyis arról szól, hogy összejönnek nem kevesen, ünnepelnek, és mindenki arra gondol, mi lesz a nászéjszakán (Mi, mi? Baszás! Az lesz! Összedugják, amijük van.). Tehát Molotov ezt kívánta volna az ifjú párnak: legyenek boldogok, szaporodjanak. A mélyben mégis arról van szó, hogy két ember összeköti életét. Klaus nem ment esküvőjére, mert mások boldogsága a saját boldogtalanságára emlékezteti őt. És ott volt kedvenc unokanővére, Nagy Krisztina is. Túl közel kerültek egymáshoz, és ezt nem lett volna szabad. Molotov egyszer talán azt is leírja, mi történt, mi nem történt meg (semmi), most még nem. Először unokanővére érezte magát mocskosnak a történtek miatt, később Molotov is megundorodott önmagától. Ami akkor jó volt, később pusztított. Jó lenne, ha be lehetne fejezni azt a kapcsolatot, de mintha legbelül nem lehetne. Molotov mindenesetre nem ment esküvőre. Elment Rákoskeresztkúrra, ahol kedves ismerőseivel melegpornót forgatott. Fapofával jelentette ki, hogy nincs annál szebb, mint mikor két izzadt férfitest egymáshoz simul. Komolyan is gondolta. Hiszen két ember szereti egymást, és ezt ilyen módon is kifejezik egymásnak. Klaus el is mondta kedves homo és hetero ismerőseinek is, hogy: Szeressék egymást, csinálják. Hiszen nemsokára úgyis alulról szagoljuk a pinát. Hé… az ibolyát. Szóval Molotov melegpornót forgatott. Egy kedves barátja néhány évvel ezelőtt például effektíve kecskepornót forgatott. A kamerát nem a kecskének találták ki, és a kecske egyáltalán nem mellékesen olyan primitív volt, hogy a hamut is bazdmegnek ejtette. A melegpornó forgatása után Klaus szívéből agyába vetített néhány képsort egy lányról, és közben maszturbált. Utána ledőlt pár percre. Audioslave-et, később Nevermore-t hallgatott. Adott egy esélyt K. Kabai Lóránt (szül. év: 1977) Hiba nincs című verseskötetének, de hiábavaló próbálkozás volt. Jöjjön Paul Auster! Paul helyett Zachary (szül. év: 1985) érkezett meg Rákoskeresztkúrra. Jöjjön, Józsi néni, keressük meg Jézust, mondta Zachary Klausnak. Miért mindig mi keressük meg őt, kérdezte Molotov. Mert csak mi találhatjuk meg őt. Csak mi, mondta Zac. Á, most ne, nyafogott Józsi néni. Ekkor Zachary szívéből kiugrott egy macska, aki nagyon hasonlított Lalikára, Klaus kedvenc cicájára. Jé, Lalika, mondta Molotov. Nem, én Isten vagyok, mondta a macska. Én meg Molotov, mondta Józsi néni. Klaus ekkor egyébként Bergman egyik alapfilmjére, a Tükör által homályosan címűre gondolt, melyben Isten egy pók. Ez van. Bergmannak egy pók, Zacnak egy macska az Isten. És kicsoda Isten Molotov számára? És kicsoda Molotov Isten számára? Isten megszólalt. Kérem önt, Molotov, ne késlekedjen. Vigye a barátját is, és keressék meg Jézust. Rendben, de szerintem megint ő talál meg minket előbb, mondta Klaus. A macska (Isten) visszaugrott Zachary szívébe. Zachary, miért kellett jelenetet rendeznie, kérdezte Klaus. Ne haragudjon, de ezt kellett tennem. Induljunk, mondat Zac. Na, jó. A föld alatt ne nézzük meg, nem érdemes. Ott túl könnyen megtalálnánk. Repüljünk az ég fölé, mondta Klaus. És repültek. Molotov segítségével Zac is repült. Repülünk… suttogta. Mi maga Klaus, átment Supermanbe, kérdezte Zac. Ha nagyon akarná, menne magának a segítségem nélkül is, bárkinek menne, mondta Józsi néni, és az ég fölé repültek. Ott találkoztak Kurt Cobainnal, Ludwig Wittgensteinnel, és Bohumil Hraballal is. Beszélgettek egy keveset. Ők sem látták Jézust. Klausék tovább akartak repülni. Várjanak, ezt hallgassák meg, és ezt, meg ezt, mondogatta Hrabal Zacharyéknak. Tehát Sex Pistolst, Clasht, és Ramonest hallgattak. Ez kibaszott jó, mondta Klaus, de miért kellett meghallgatnunk őket. Azért, mert Szentendrén a Nyolcadik Eleven Fesztivál után lesz a Kilencedik Nemzetközi Performance és Nehéz Zenei Fesztivál. Mindjárt kezdődik, mondta Wittgenstein. Viszlát, mondta Józsi néni és már repült is Zacharyval Szentendrére. Ahogy leszálltak, találkoztak egy lánnyal, kinek neve Gollam volt, de ismerősei csak Drágasszágnak hívták. Molotov azt hitte, hogy Gollam maga Jézus. A lány három helyett négy napon belül támadt fel, és a bort fröccsé változtatta. Csak szódás volt. Nem Megváltó, hanem Jézus-imitátor. Józsi néni elküldte őt a picsába. Szentendrén megnéztek jó néhány performanszt, és meghallgattak csomó zenekart. A Lopunk, a Lessdress, a Csókolom, a Tudósok, és a Pop Iván is nagy hatást gyakorolt Klausra. A legnagyobb hatással mégis a Dragibus zenekar békája volt rá. Koncert után Molotov meg is csókolta a békát. A béka egy lánnyá változott, akinek csodaszép lábaiba rögtön beleszeretett Józsi néni. A lány neve Lore (szül. év: 1979) volt. Lore, a Zsiráf. Lore a szerelméért Molotov varázserejét kérte. Egyébként maja nyelven beszélgettek egymással. Nem kell a szereleme. A lábait szeretem. Igaz, a lábai is ön. De, tudja, az én szerelemem Kate Winslet, mondta Molotov. Ki az a Kate Winslet, kérdezte felháborodva Lore, és otthagyta Klaust. Józsi néni elkeseredett. Kate nem lehetett vele, Lore lábai hiányoztak neki, és jézust sem találta. Annyira el volt keseredve, hogy szépen lassan elhagyta őt Isten, Jézus, Kate, a varázserő, a szerelem, a szeretet. Így nem tudott segíteni egy Krisztián nevű agydaganatos kisfiúnak. Nem tudta meggyógyítani, de minden pénzét a kisfiú gyógyítatására fordította. Zokogva ölelte magához a kisfiút. Engem elhagyott mindenki, minden. Nincs Jézusom, nincs kit szeretnem. De szeretni akarok. Legyél te az én Jézusom. Úgy akarlak szeretni, ahogy te akarod, mondta Molotov. Krisztián bólintott. És benne Jézus is.

2007. augusztus 27.

Nincsenek megjegyzések: