Virágot veszek anyámnak az utcán. Már minden zárva van csak egy nylonnal fedett,
gerendákból tákolt illegális „virágbolt” mered ki a repedezett betonból két banyával meg egy-két vödörben száradó csokorral..
Kiválasztok egy meglehetősen jó állapotban levő, méregdrága csokrot és odanyújtom a banyának: Ezt kérem, mondom határozottan, ahogy már ezt utcai árusokkal szokás. – Az utcai árusok szeretik a tökös gyerekeket, nem tudom miért gondolom ezt, de ezt gondolom- Szóval határozottan választom a csokrot, de aztán hirtelen elbizonytalanodom. De csak nagy pénzem van, mondom óvatosan. A banya meg se rebben. Nem baj, mondja félvállról, nyílván kellemeset kaszált az idei nőnapból. Előhalászom a tízezresemet a banya meg rámered. Ez magának nagy pénz? Mondja penészesen. Ugyan, ne vicceljen már…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése