A felirat
Ma délután hírdetőtáblákra ragasztgattam cédulákat. A saját, még nem létező cégem plakátjait. Új Technokol Rapiddal. Ragaszkodom az elveimhez. Az Új Technokol Rapid egyébként abban különbözik a régitől, hogy fele akkora, jobbára csak levegőt tartalmaz, és hogy egy kis használat után eltörik a tubusa és kifolyik az ember tenyerébe. Az egyik oldalán az áll: Alkalmas iskolai és barkács célokra. A másik oldalán meg: Gyermekek kezébe nem kerülhet. Szóval cikk-cakkban kavirnyáltam egyik utcából a másikba és hírdetőtáblákat vadásztam és ha találtam összeragasztgáltam a hirdetésemmel. Egyszer csak, egy eldugott kisutcában profi fotósboltot fedezek fel, ami nagykereskedelmi boltnak hirdeti magát és majd minden világcég neve ott virít a kirakatüvegen. Hűha. Álmaim boltja előtt álltam. Volt előtte egy hirdetőtábla, azt még előbb jól összeplakátoztam, aztán óvatosan megközelítettem az üzletet. Jó nagy kirakatüvegek a bizonytalan vásárlóknak és a félénk érdeklődőknek. Bent fotókellékek, az üvegezett asztalokban filmek: KODAK, FUJI, NIKON, látom a kirakatüvegen. Helyben vagyunk. Arra gondolok, be kéne térni és egy jövőbeli cél érdekében megtudakolni, ugyan mennyibe kerül manapság egy jó minőségű fekete- fehér filmtekercs. Már az ajtónál állok. Egy lépést teszek a kilincs felé. Hirtelen arra gondolok mégse. Majd máskor, legközelebb. Aztán visszahőkölök az ajtóüvegre kiragasztott nagy sárga betűktől: KÉRJÜK, NE ÁLLJON AZ AJTÓ ELÉ!
Elmenekülök. És közben úgy érzem a boltból figyelik távolodó lépteimet.
pest
