Krizsó: Prométeusz

Juhász KristófPrométheusz Hungary

Nem veled van, haver, vitám.

Leszólt már a többi titán,

keselyűt küldött rám Zeusz,

én vagyok a Prométheusz!

Tessék tőlem szépen kérni:

light my fire, come on, baby,

Olümposzról hoztam Zippót,

azzal sütjük meg a cipót.

Rajtam nevet minden proli:

mikróval sütünk mi, Promi!

Kicsiny lángod avítt, poros,

jobb nekünk az elektromos,

nem kell fejünk törni titkán,

nem kell madár tépjen sziklán,

májad értünk sose fájjon,

itt a gázpalack, vagy három.

Elbúsultam, érted, haver?

Hogyha mind gázcsapot teker,

s mikróban fő meg a hallé,

mire volt az egész balhé?

Búbánatom malma őröl,

mi legyek most, tüzizsonglőr?

Piromán-vagy technikusz?

Jaj neked, Prométheusz!

Még hogy: „gázpalackot, hármat”!

Áruljak tán petárdákat?

Törtem lógó, szomor fejem,

Nincsen már e földön helyem,

E kevély nép olyan tüzes

Titán-lángom fölösleges.

Egyszer csak eszembe ötlött:

Ahelyett, hogy csetlek-botlok,

Tölthetnék ki kövér csekket,

S kapnék rajongói csókot.

E nép betöltötte tisztét,

nem kell küzdenie tűzért,

örökmécses, olimpiláng:

fellobbantja magamagát.

Van hát lángunk. Mi marad?

Hát a harc, hol vér apad,

öklök vágnak, fogak tépnek,

kell-e ez a magyar népnek?

 - kérdeztem a bokszmenedzsert,

ki az arénában lebzselt,

tapogatott, megfürkészett,

volt nála egy mérőkészlet.

Minden izmom lemérte ő.

Akkor lett csak elismerő

- Szponzorod, ó, hadd én legyek!

Mondd, ki vagy, te izmos gyerek?

- Mondai hős vagyok, görög.

Látnád, ahogy öklöm pörög!

Izmom rajtam minden vagyon,

de az hellén titánium!

- Nem várom, mit hoz a holnap:

szerződtetlek pankrátornak!

Hozunk neked girl-t is, gogót,

s tervezünk nevedből logót!

Így azóta megbecsülnek,

A lelátón ott csücsülnek,

Aki eddig beszólt, pörölt,

Nekem szurkol, mint az örült.

Osztályrészem: ováció,

Jól fizet a pankráció,

Nyomomban fanok és bulák,

Learatok minden hurát.

Múzeumban ül már Zeusz,

S népszerű lett Prométheusz:

Hungarian pankrátor,

Én vagyok a legbátor!

GomgaGyökér-Fogasház-2009.11.28.

Juhász Kristóf - GOMBAGYÖKÉR

Háztartási bábszínház


Anyuka, Apuka Peti kép: fénykép egy normál családról. Petike árvaságra jut: a fénykép amortizálódik, Peti már „figurálisan” jön ki belőle…


MESÉLŐ egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Petinek hívták a nagybátyja után, akit Petinek hívtak. Peti apukája benzintartó volt a kultúrában, az anyukája pedig gombnyaló a gazdaságban. Ezek nagyon nehéz munkák (kórus: jajj, de nehéz, borzalmasan nehéz, jajj, de nehéz, ó, istenem, mily nehéz munkák…). Nagyon-nagyon nehéz volt nekik.

APUKA Olyan nehéz nekem, éjjel-nappal tartom a benzint, próbálom így, meg úgy, hogy kicsit könnyebb legyen tartani, de ha ideig-óráig könnyebb is, nemsokára már úgy is nehéz, jajj, de nehéz ezt a benzint tartani, jajj, meghalok, olyan nehéz tartani, de mit csináljak, valamiből etetni kell a családot, a gyereknek ruha kell, az asszonynak… annak is ruha kell… meg étel, meg még mi, meg mi nem még…

ANYUKA Olyan nehéz nekem, nyalom a gombot, csak nyalom-nyalom, a nyelvem már olyan, mint a babszem. Aztán tartok egy kis szünetet, kenőcsökkel kenegetem, íróval frissítem, kencékkel kényeztetem, de megint csak munkához kell lássak, és a nyelvem olyan, mint a búzaszem. És ez így megy, és a nyelvem már olyan, mint a mákszem, jajj, meg kell haljak. De mit csináljak, etetni kell a családot, a gyereknek ruha kell, meg étel, az uramnak meg, mi kell az uramnak, na, meg ami az uramnak kell, hát mostanában kell is annak, meg nem is, na, hát ígyen vagyunk valahogyan… Petike, menjél zuhanyozni!

PETI De Anyu, nem merek levetkőzni, mert ott a Nagy Marmelád, és meglát meztelenül!

ANYUKA Jól van, Petike, majd egy idő után megszokod, hogy valójában nincs ott semmi. Semmi. Semmi. De semmi.

APUKA Fejezd abba ezt a szarságot, Petike, most kérlek szépen és nem máskor! Ott nincsen. Semmi. Nincsen. És nem is lesz. Soha. És ha mégis volna ott valami, jobb, ha most kapsz egy kurva nagy pofont tőlem, mint hogy később rosszabb legyen!

MESÉLŐ Így esett tehát, hogy Peti korán árvaságra maradt. (a fénykép összeszottyad, Peti más alakban kimászik a papírkupacból) Nem kapott örökbe semmit, csak a szörnyű fájdalmat, szenvedést, magányt, szorongást, akut tüneteikkel együtt, és mindenféle pszichoszomatikus betegséget, amivel a kor legfelkészültebb terapeutái sem tudtak volna mit kezdeni, ha Petinek lett volna pénze arra, hogy ne tudjanak vele mitkezdeni. Még egy árva matskája sem volt neki, hogy a bűribül karmantyút csináltathatott volna.

MACSKA Az nem kutya!

MESÉLŐ Pedig ha lett vóna…

KUTYA Ó, ha! Ó, ha! Ó, ha bezzeg nem macska kellene néked, hanem de kutya! Édes Petikém! Ha kutya! Itt volnék én tenéked, hű ebed, jóságos vezetőd, alig valamit követelő szolgád, aki mindig csak igen diszkréten a jussát! De hát nem vitt ki téged apád az erdőbe, a tövéből évente háromszor forrást fakasztó szomorúfűznek alája, s nem is faragtál te annak a fűznek leggyengébb gallyacskájából sípot, így nem is híttál avval a síppal engemet, tehát a mi történetünk semmilyen módon nem fogja keresztezni egymást, ó, jaj!

MESÉLŐ Egyszer csak hogy, hogy nem, bekopogtatott Petihez a házba a Csúf Virágárus.

CSÚF VIRÁGÁRUS Hallod-e, te árva Péter! Anyád még ’123-ban adott el nekem egy karmazsiny bokrétát, és azóta jön nekem a számlával, 5-ös áfakulcs, eszjészám 0352, ződ az enyim, tied a piros meg a fekete, viríccsad, e!

PETI De hát mi az a számla, te Csúf Virágárus?

CSÚF VIRÁGÁRUS Azért te csak ne szórakázzál velem, mert rád hivatkozom az APEHba hétvégén, egyszóval, ha velem itt cidázni akarsz, akkor keljél föl, amikor nem tudom, hogy mennyi a gyártási számom, DE tudom, kisköcsög, egyszóval, és mégegyszer mondom, egyszóval, virítsad a számlát, különben úgy baszlak, ahogy…

PETI De jaj, nagyon csúf vagy, te Csúf Virágárus, én nem…

MESÉLŐ Azzal a Csúf Virágárus előreszegezte, és behatolt a házba. Szerencsére Peti kobakjában megszólalt a tisztánlátó-szépenszóló kiscsengettyű, és rájött, hogy csak úgy menekedhet meg, ha belehajítja a Virágárus szájába a bal kezének gyűrűsujját. No, Peti legény volt a gáton, le is metszette nyomban a gyíklesővel az ujjat, és belehajította. (zene, fény, ének, effekt) Ne ordítsatok már! Ettől persze még nem oldódott meg semmi, és Peti pontosan tisztában volt vele, hogyha nem szerez számlát, mindennek vége, ergo: számlát kell szereznie neki!

ÉNEK Tamás Elöljáró… (Peti utazik az űrben, űrszemét, csillagok)

Peti és Bárczy Benő az erdőben, fák: meztelen kezek.

BÁRCZY BENŐ Holtan találtak. Sem dyskurzus, sem dialóg, sem monda nem tévelyítheti ehelyt a tényt: holtan találva vagyok én, tehát nem más, azazhogy személyemben a drámai helyzet. Iszonyat rút! E tévelygő felhők, szépelgő rétek hiába óhajtják a bút, mert csak magamé az; és itt.

PETI Ki vagy te?

BÁRCZY BENŐ Én vagyok Bárczy Benő, e holtan talált szerzet.

PETI Uh. És azt tudod, hol szerezhetek számlát?

BÁRCZY BENŐ Még mondod-e? hínád-e a holtat, önnön vérének árendájábul, ama fetrengísbe, haj, rútul, haj, rútul…

PETI Ezt egy erős NEM-nek vettem. Jaj, de vajon hol vagyok?

ERDŐ (rengeteg hang együtt) Egy rengeteg erdőben vagy…

PETI És ki vagy te?

ERDŐ (mozognak a kezek-lábak) Én vagyok a rengeteg erdő…

PETI Miféle erdő vagy te?

ERDŐ (mindenki nyomja kalákába) Örökzöld, tölgy, bükk, vérbükk, fenyves, lombhullató, bikkmakk, törpefenyő, kocsányos tölgy, majomkenyérfa, fügefa, cseresznyefa, mamutfenyő, jegenye, nyárfa, nyírfa, pálmafa, cserjés, duglászfenyő, almafa, körtefa, violafa, égerfa, puszmukfa, makuprimér.

PETI Hát az nem lehet.

ERDŐ Miért nem?

PETI Mert ennyiféle fa nem is élhet meg egy éghajlaton. De nem is ez az érdekes, hanem hogy számlát? Tudod-e, honnan kaphatok?

ERDŐ Azt nem! De Dada Anyó tudni fogja! Elvezetünk Dada Anyóhoz, és ő majd válaszol! Vigyázz, viszünk! Vigyáztam! Hoppá!

MESÉLŐ Így hát elvitte az erdő Petit Dada anyóhoz. Mentek mint a szél, meg a gondolat, oszt ott is voltak.

PETI Adjon Isten, kedves Dada anyó! Azt szeretném tudni, hogy honnan szerezhetek számlát?

DADA
gépeken írták eddig annak most jövendője süvít
mint vén elefántok kellemetlen hasonmása
az időben úszó JUJJ teáskanna, vér, előbakó!
ócska lábadozást! Mankót a bankónak!

PETI Mi?

ERDŐ Elemezd, értelmezd, kisbarátom! Gyerünk, menni fog, a válasz a kérdésedre ott van a kérdésben!

PETI Lehetne még egyszer…?

DADA
gépeken írták eddig annak most jövendője süvít
mint vén elefántok kellemetlen hasonmása
az időben úszó JUJJ teáskanna, vér, előbakó!
ócska lábadozást! Mankót a bankónak!

ERDŐ Mekkora arc! De haver, ne éljél a bizalmával vissza, mi? Simítsad az okosat, he!

PETI Azonnal… hát a gyerekek ugyanazokat a hibákat követik el, mint a felnőttek, nem foglalkoznak a környezetvédelemmel, a hazaszeretettel, nem olvasnak eleget, csak a pénz érdekli őket, és tönkreteszik a Földet, ezért majd el kell költöznünk egy másik bolygóra.

ERDŐ Huhh!

NAGY MARMELÁD (jön a feleségével) Hijj, a parasztját! Vacsora terül ehelyt! (darálni kezdi Petit)

LADY MARMELÁD Olyan undorító vagy!

PETI De mi van? Hát most elemeztem a verset, nem?!

ERDŐ Jajj, bocsánat, elfelejtettem? Ha megfejted, halál a jutalmad! Persze akkor is, ha nem, de így viszont dicső! Ah, biztosan elfeledtem mondani, micsoda kellemetlenség, hát még egyszer elnézést!

PETI De a számla, a számla… (meghal)

LEÁNYOK
Fölültem a széles világ lovára
Zaboláját nem tettem a szájába
Úgy indultam hosszú útra egyedül
Borul az ég minden felöl nem derül
Borul az ég minden felöl nem derül
Az én babám, hogy ha lát is kikerül
Ha kikerül kerüljön ki nem bánom
Csak a szive én utánam ne fájjon
Hideg se volt mégis befagyott a tó
Szeretöm sincs mégis rólam van a szó
Hát hogyha még szeretőt is tartanék
Mennyi cajha mind rólam törvénykezék

MESÉLŐ Így esett, hogy Petit bizony a Szörnyűséges Lord Marmelád egy csapásra bekapta, és feldolgozta. De nem számolt Peti fantáziás barátjával, Antival, aki már az erdő szélén várta hű barátját, hogy segítsen neki, mert ő egy ilyen szerepben tetszelgett önmaga előtt.

DADA Derül a kór, mikor végrerántás tojása közelg keményded irtványon, Fiam! Fiam!

LORD MARMELÁD És akkor mi van? Az onokáidnak enni kell! Vissza kell térnünk a gyökereinkhez, hogy az uruszágunk megint naggyá legyen! Én vagyok Lord Marmelád, az egyszerre emésztő és nemző! Megfialok ehelyt, anyjuk! Tojócsövemből sarjad megannyi kis virág! Szép feleségem, kövessed figyelemmel mindezt szintén!
(vészjósló effektek, kijönnek a legózombik a turmixgépből)

LADY MARMELÁD Olyan, de olyan undorító! Kellemetlen! (zokogva Dadára borul, aztán Marmeládék és Dada el)

MESÉLŐ Ezalatt a rövid beszélgetés alatt Peti fantáziás barátja, Anti, az erdő széléről az erdő sűrejébe ért. Ott már várta őt a Szép Gombaárus lány.
ANTI Ne haragudj, Szép Gombaárus lány, van egy perced?

SZÉP GOMBAÁRUS Az nincs. Vargánya van, tinóru, őzláb, laska, meg galóca illegálba sokér.

ANTI Jó, köszönöm, én azt szeretném kérdezni, hogy barátomat, Petit! Láttad-e? Én vagyok Anti, a Hős! Persze, tudom, oké, de nekem kell az a számla! Amit már ő is keresett!

SZÉP GOMBAÁRUS Sosem látod többé Peti barátodat. És nem tudom, hogy mi az a SZÁMLA?!

ANTI Nem! Nem?

SZÉP GOMBAÁRUS De. Viszont megmentheted lelkét a kárhozattól, ha a kis virágokat lekaszabolod.

VALAKI Ettől Peter Brook forog a londoni házában! Kijön Peter képe egy hurkapálcikán: Hy, I’m Peter! Oh! What a fuck? Elkezd forogni Oh nooooooo! Eltűnik

ANTI Kis virágok? Jó, persze! De a számla, a számlával, mi lesz?

SZÉP GOMBAÁRUS Jó. Pont erre jönnek. Valamit akarnak a gyökerekkel. Jajj, szegény erdő!

ANTI Gyertek csak! Anti vagyok, a Hős! A száras faszú petrencés ángyát, ezek nem virágok, basszameg, ezek UARRRGH…

Jönnek a zombik, és lenyomják Antit.

MESÉLŐ És olyan, de olyan fürgén ivott ez a róka, hogy egy minutumra fellefetyelte az egészet.

LEÁNYOK
Fölültem a széles világ lovára
Zaboláját nem tettem a szájába
Úgy indultam hosszú útra egyedül
Borul az ég minden felöl nem derül
Borul az ég minden felöl nem derül
Az én babám, hogy ha lát is kikerül
Ha kikerül kerüljön ki nem bánom
Csak a szive én utánam ne fájjon
Hideg se volt mégis befagyott a tó
Szeretöm sincs mégis rólam van a szó
Hát hogyha még szeretőt is tartanék
Mennyi cajha mind rólam törvénykezék

Bizarr animális hangok, Lady Marmelád és a semmirekellők, Lord Marmelád, Dada anyó.



LADY MARMELÁD I am Lady Marmelád… adj innom, semmirekellő, mielőtt tosznál! Ez a Marmeládok törvénye!

KOALAMACIK Nesze, restis konyak!

LADY MARMELÁD Ah, pusztul a világ! Mikor az én Marmeládom még gavallér volt, gombapárlatokkal kényeztetett engem! Na, ide vele!

LORD MARMELÁD Szép feleségem, te, becsületben szottyadt némber, ne sokat teketóriázzál, hanem tosszál, aztán ide a nyersanyagot, hadd fialjak meg esmét! Tojócsövem bizsereg!

LADY MARMELÁD Uh, be undorító, be nélkülöz minden kellemet, be természetellenes, be setét ügy ez! Tosztál? Eredj az uramhoz!

MESÉLŐ (miközben beszél, az aktus folyamatos: Lady Marmeládnak a sorban álló semmirekellők inni adnak, aztán megtosszák, majd továbbmennek Lord Marmeládhoz, aki feldolgozza őket, és újabb kis virágokat fial) Igen, ez most lehet, hogy egy kicsit bonyolultnak tűnik. Az van, hogy Lord Marmelád, Dada anyó fia, megcsúfolva a Marmeládok szaporodási hagyományait, úgy döntött, hogy egymaga fog szaporodni. Lord Marmelád áldozatát megragadja, feltrancsírozza, majd speciálisan felépített bendőjében transzformálja. Az áldozat a transzformáció során először bibe, majd virágállapotba kerül, és Nagy Marmelád tojócsövét már teljes fegyverzetben hagyja el. Nagy Marmelád célja ezzel a különös furcsasággal feltételezéseink szerint a rengeteg erdő elpusztítása volt, hogy visszatérhessen a gyökerekhez, amik a gombák alatt nőnek. Akár így, akár úgy, feleségét, Lady Marmeládot továbbra is fel kellett használnia szaporodásához. Lord Marmelád ugyanis ekkor már nagyon nehéz volt, és laza, nagyon lassan tudott csak mozogni, meg ehhez hasonlók. Lady Marmelád szépsége és kelleme viszont vonzotta a semmirekellőket, akik megtoszták a Ladyt, majd így, kimerülve, Lord Marmelád már könnyen elkaphatta, és feldolgozhatta őket. Na, remélem most már minden egyértelmű.

A semmirekellők a végére elfogynak.

LADY MARMELÁD Undorodom magamtól és undorodom tőled, uram!

LORD MARMELÁD Ne jártasd nekem a pofádat, te nyámnyám! Hol vannak a semmirekellők?

LADY MARMELÁD Mit tudom én, elfogytak? Adjál innom!

LORD MARMELÁD Majd ha toszol, némber!

LADY MARMELÁD Pfuj! Pfuj! Ah, valakit hallok!

ABDUL Szalem! Abdul vagyok, gyrost árulok munkaidőben és szabadidőben egyaránt, de kezd már bennem felmenni a, hogy mondod magyarul… PUMPA!

LORD MARMELÁD Hogy mondod? Gyros? De hát az güros!

ABDUL Mi van? Hagyjál lógva, hapták! Ki az arab? Te, vagy én? Az gyros!
LORD MARMELÁD Nem, nem, az güros!

ABDUL Gyros, ha mondom, baszod meg!

LORD MARMELÁD Güros! Güros!

ABDUL Anyád a kurva! Nem türelemjáték, toszódj, kutya! (egy ütéssel leteríti nagy Marmeládot)

LADY MARMELÁD Megölted a Nagy Marmeládot! Megszabadulok! Megmenekült az erdő!

ABDUL My girl, my girl… (ének, toszás)

ERDŐ Megmenekültünk? Megmenekültünk a Nagy Marmeládtól! Ki vagy te, megmentőnk!

ABDUL Abdul vagyok, a gyrosos fiú!

ERDŐ Köszönjük Abdul! De azt nem gürosnak ejtik egyébként, gec?

ABDUL De nem ám, anyádat baszod?!

ERDŐ Jó-jó, csak kérdeztem. És mi lett azzal a számla-üggyel?

ABDUL Milyen számla-üggyel? (bábok eltűnnek, jönnek a fejek)

A FEJEK Tisztázzunk valamit! Azt azért hadd mondjam el, hogy a cion bölcseinek jegyzőkönyvében már benne van az APEH! És innentől nincs miről beszélni! Én voltam az APEH székházában a múlt héten, és láttam! Ott volt a korbács, a töviskoszorú, meg a stigmák instant! Nem a rómaiak! És még csak nem is a ZSIDÓK! Hanem AZ APEH feszíttette meg az Úr Krisztust! És ugyanezek az APEHtól ugyanazon a napon káposztalevest ettek, de ez még semmi, mert szintén ugyanezek az emberek…
És azt tudtátok, hogy belénk van ültetve egy mikrocsip? Egy szervnek van álcázva, hogy még az orvosok se gyanítsanak semmit. De a beavatottak tudják, hogy a tobozmirigyünk az valójában az APEH mikrocsipje.
Én azt hittem, a tobozmirigy az a harmadik szemünk az Atlantiszi korszakunkból…
Ezt az aljas hazugságot is az APEH terjesztette el! A tobozmirigy mikrocsip, ennek segítségével ellenőrzik az adózással kapcsolatos gondolatainkat. És akinek rossz gondolatai vannak, annak a mikrocsip manipulálni fogja az idegpályáit, hogy minél többet adózzon!
Basszus! Ez komoly?
Mit gondoltok, miért mennek színészek pincérkedni, meg pornózni tömegesen? A mikrocsip ösztönzi őket jobban adóztatható tevékenységre! (fejek el)

Összes életben maradt bábok előjönnek énekelni valami csúnyát

Az erdőben jó, az erdőben remek
A fák alatt játszanak a nyuszigyerekek
Az egyik füle hosszú, a másiké rövid
De nem csúfolják ők egymást, hisz mindnyájan nyuszik


Figyelj erre, pajtás, ha együtt játszotok
Akármilyen fületek van, jól vigyázzatok
Ne tépd le, és ne vidd messzire a másikét
Lehetséges: szeretné, ha fején lenne még

Nyuszifül, nyuszifül, kunkori nyuszifül
Minden nyuszi ül a fülén, minden fülbe nyuszi ül

CSÚF VIRÁGÁRUS De nekem kell az a számla!!!

SZÉP GOMBAÁRUS Hagyjad már a télakba, gyere velem gombászni!

CSÚF VIRÁGÁRUS Hö? (a Szép Gombaárus elkapja toszni)

DADA ANYÓ Mert ahol bőség szerény szamarán jár Hold
S szívünk szigonyozza alázat perece
Ott fial meg szépségben a mackó
S ott lesz újra mackóvá a medve

MESÉLŐ Itt a vége, fuss el véle, jó éjszakát, gyerekek!

Reggel-Délben-Este performansz (Fogasház, 2009.október.13.)

Simándi Csaba (megnyitó beszéd)

SzöG

A szög halál.
Az egyik legszégyenletesebb ókori kivégzési mód a keresztre feszítés volt, mely csak a legelvetemültebb gazfickóknak járt ki. Sokaknak könyörületből eltörték a lábszárát, hogy hamarabb kiszenvedjenek. A halál után hagyták, hogy a család eltemesse őket. Csupán az árulókat hagyták meg a keselyűknek. A szög hidegvérrel végzi dolgát.
A szög kegyetlenség.
Jézus Krisztus révén a szög végérvényesen része lett az emberiség gondolkodásának. A 16-17. századi japánban a sógun Tojotomi Hidejosi rendelte el a keresztényüldözést, melynek eredményeképpen 26 japán keresztényt feszítettek keresztre. Őket 1862-ben IX. Pius pápa avatta szentté. A szög precízen végzi dolgát.
A szög erőszak.
Behatol az emberi szövetek közé, porrá zúzza a csontokat. Nem más, mint vaginába hatoló pénisz. Át kell szakítania a szűzhártyát és mikroszkopikus spermium-szögecskék haladnak céljukhoz, a meleg, puha petesejt falához. A szög felizgultan végzi dolgát.
A szög fájdalom.
Megesik hogy a szög elgörbül, mert a befogadó túl kemény, nem hagyja magát. Félreütünk a kalapáccsal. Fellobbanó lilás-fekete, aztán lehulló köröm, hetekig gyulladt körömágy. A szög szilárdan végi dolgát.
A szög alázat.
Mindennapos használatra teremtetett. Ahhoz, hogy funkcióját beteljesítse, befogadóra van szüksége. A szögnek pár kell és akkor a helyén tartja a dolgokat. Képet a falon, tetőt a házon. És egyben tart: képkeretet, a munkás lába alatt a sebtiben eszkábált állványzatot. Mindent. Tűr és kitart. A szög csendben végzi dolgát.
*
A szög be van verve.
A SzöG Műhely nyitott alkotó csoport, speciális, konceptuális kiállításmegnyitókat szervez, gyakorlati módon alkalmaz minden művészetet, és nem röstelli egybeszögelni annak különböző ágazatait: vizet a tűzzel, nappalt az éjszakával.
A SzöG Műhely minden hónapban jelentkezik kiállítással illetve megnyitóval a Fogasházban, vagy bárhol.
A szög emlék.
A SzöG Műhely fenntartásához természertesen sok szögre van szükség, mivel szögeket kell gyártani. Jelenleg támogatás nélkül szögelünk. Jótett helyébe jót várj! Örök-emlékszögek kaphatók 500 forintért!
A szög múlt.
Lecövekeltünk a világhálón is: Ha szöget ütöttünk a fejekbe, a szogmuhely.blogspot.com oldalon megtekinthetitek a performance-okról készült képeket, videókat, elolvashatjátok az elhangzott szövegeket, és értesülhettek a SzöG Műhely tagjainak egyéb akcióiról, illetve más mozgolódásaikról is.
A szög jelen.
Verj be Te is egy szöget! A szogmuhely.blogspot.com oldalon elmondhatjátok véleményetek egy-egy produkcióval, vagy produktummal kapcsolatban, megjegyzést fűzhettek szinte mindenhez. Áldjatok és gyalázzatok! Ítélkezzetek kedvetekre!
A szög jövő.
A szogmuhely.blogspot.com oldalon megtaláljátok a legfrissebb információkat, és feliratkozhattok a SzöG Műhely levezőlistájára, ahol leghamarabb értesülhettek mindenről, hogy érezzétek: A SzöG a Ti kezetekben van!
*
Itt és most Mészáros Péter MOHA szögelt össze egy távcsővel megtekinthető kiállítást grafikáiból. A művész úr alkotásai természetesen megvásárolhatók szögekkel összeillesztett keretben is.
Én olvastam MOHA pár képét és láttam néhány szövegét eredeti környezetükben, szögekkel egymáshoz rögzítve, egy egészként. A képeken fura lények húsból, vérből, csontból, bőrből, fémből, fából és egyéb anyagokból, formákból összeszögelve. Nem tudom hol kezdődnek és hol végződnek. A tökéletesség, a gömb formájú platóni lény szöges ellentétei. A szövegben laknak, de azon kívül, a képeken élnek. Nem félnek nevettetni, riogatni, megríkatni és hahotáztatni!
Belém veretik a jéghideg szög miközben a képeket szemlélem: Vajon nem hasonlítok ezekre a szörnyekre, nem én vagyok valójában az a figura? Esetleg az a másik, kedves és vidám alak lennék? MOHA fura szörnyei maguk az emberek. Mi vagyunk azok.
Egy biztos: meghatározott szögből és távolságból nézve a Föld nevű bolygót, mintha az emberek apró szögekként állnának a nagy kék gömb felszínén.
*
Most pedig következzék a SzöG Műhely Reggel-Délben-Este című perfomance-a, mely a Káosz Katonái, a Tér Társulat, a Tilinkóma együttes, valamint a GoMolyGo etno-zenekar összeszögelődésével jött létre!

....................................................................................

Juhász Kristóf (A Káosz Katonái):

MORNING RUTIN

Magas hegycsúcsok, hófödte bércek, meghághatatlan sziklák, örökkön fagyosan fúvó szelek, esőverte fjordok és jégszaggatta hágók között él a cirbolyafenyő.
Ezért a cirbolyafenyőből készült ágyban olyan édesen alszik a gyermeke, és nevezzen ön is a cirbolyafenyő-gyermekszépségversenyen! Mondjuk egyszerre: cirbolya-babamama-szépségverseny!

Reklámot sss a Pikszíztől a Neon Sugar Baby Sulfid Killer Otherside!

Hello, Baby this is the fukszmájz
This is the fukszmájz szlóvli eternety
This is the fukszmájz szlóvli eternety
I am the Killer pjúrifájt

sss
I wake up at seven’o clock.
I have a shower, and brush my teeth.
This is good for me.
I fuck my girlfriend, or my boyfriend, or my husband, or my wife, or my grandma, or my dog, or my kaktus, or Johnny, the dead boy from the cemetary.
This is good for me.

sss
Ébredj rákenrollal! Otthonodba tekerjük a Kelet-közép európai rocktörténelem hőseit, és nincs az a légköri zavar, ami megállíthat bennünket. BKV sztrájk? Gazdasági válság? Érdekel? Ne érdekeljen, a Híradó nyolckor lesz, és ez most a REGGELI RockKÁVÉ, rock? Áve! Persze itt is lesz BKV, haha, de ez nem az, haver, hanem a B.K.V., röviden a Barátság Kőolajvezeték, a kilencvenes évek ikonikus poszt-punk formációja! Tőlük tekerjük most az Undorító Fantomok című nótát! Nosztalgiázzatok velünk!

Az Undorító Fantom a saját lábán
Jár ahogy azt nem teszi senki sem
A Undorító Fantom undorító arca
Miközben jár, végtelen

Úgy jár ő ahogy senki se jár
Olyan Undorító, mint senki sem
Az Undorító Fantom undorító
Száját nagyra nyitja, kisszívem
sss
Rádió Mix! Rádió Mix! Rádió Mix!
sss Slovenszkaja maulicska tvrtiga putkó olle-olle… sss
A héten többször is megfenyegették az Észak-oszétiai terroristákat, mert állítólag. Sss
Én egész életemben azokkal a gyerekekkel voltam. Azokkal. Sss
Divison Vulgar Marduk Experinted goes to American Driver’s Pub.
This is the Ego Trip, this is the Legal Ego Trip!
Egy férfihangot nem csak a női hallgatók hallgatnak szívesen sokáig, de a férfiak is. Sőt, egy másik felmérés szerint a női hang egyenesen irritálóvá válik…
sss Bartók rádió Budapest. Pontos időjelzést adunk. Hét óra húsz perc. Bibip-bibip. Sss
I need a Hero! Sss
Rengeteg levél érkezett a közvélemény-kutatásra: te milyen rádióműsort csinálnál? Lássuk csak, elsőnek egy vérfagyasztó levél akadt a kezembe, Laci küldte: sziasztok, kurva jók vagytok, imádlak titeket! – köszönjük, Laci. – nagyon hiányzik az éterből egy sátánista-fasiszta rádióműsor, amit a kezdő-, és már vájtfülű fasiszta-sátánisták is szívesen hallgatnának…
Kriszta, szerinted milyen a vájtfülű sátánista?
Szerintem az az öreg róka, aki nem ma fordította meg a keresztet….
HAHAHAHAHA! Én ezt imádom a Krisztában, gyerekek!
De egyáltalán milyenek a fasiszta-sátánisták, Kriszta?
Hát akik megfordítják a horogkeresztet.
Meg lehet fordítani a horogkeresztet? HAHAHAHAHA! Telefonálónk van?
Próbálta már valaki megfordítani a horogkeresztet? Hát, kedves Laci, köszönjük szépen a javaslatot, a témában még tájékozódnunk kell, de tudjátok gyerekek, van az a fránya médiatörvény, úgyhogy most határolódjunk el Laci levelétől, tehát most itt kimondjuk a Reggeli Csummerájban, hogy nem fogunk fasiszta-sátánista műsort készíteni, elnézést, Laci, Kriszta, mondjad te is.
Nem fogunk fasiszta-sátánista rádióműsort készíteni.
Nagyszerű, akkor most sikerült elhatárolódnunk, rövid közlekedési hírek után folytatjuk a hallgatói levelekkel.
Most küldte az sms-t Speedy G. Flower, hogy a Margit-hídnál egy lovas rendőr lassítja a gyalogosforgalmat.
Ez volt tehát a közlekedés, és
… lássuk a következő levelet…
Magdi írta, köszönjük, Magdi, azt írja Magdi, hogy: nagyon szeretnék egy olyan műsort, amiben a betelefonálók megalázhatnának valakit, akár durva, vagy obszcén kifejezésekkel is… Ez nagyon tetszik, de hát ilyen műsor már van, ugye, Kriszta?
Van, igen, Alázd Meg Albertet, az a címe.
Kriszta, Kriszta, Kriszta, de az egy másik adón van! Kriszta, te hülye, te állat, te, te, te köcsögpicsa, seggrakodó búvármadár pina, te…
Tessék, most megaláztuk a Krisztát, így gondoltad, Magdi? Na, ugye, megy ez nekünk is, hát megy ez…
Egyébként megszületett a Reggeli Csummeráj várva várt blogja! Oda is lehet ám írni, mondom lassan a címet, www.reggelicsumi.hu, és van ott a kezelőfelületen egy kis fül, azt megnyitod, és ott lehet anyázni.
Anyád füle.
Anyázni a fülbe.
Anyádat a fülébe.
Azt.

I wake up at seven’o clock in the morning.
I have a shower, and brush my teeth.
I listen to the radio.
I eat my breakfast, drink coffee, and go working.
This is good for me.

EGYÉL STÍLLEL

I.
Kaptunk egy lét. Opálos, tört levet,
Mibe a bátor kéz káposztát tehet,
Ott honol fej, farok benne már,
És nem feledtük a belsőségeket.

Hagymával főztük. Azzal főztük itt,
Fogpiszkálóval tűztük széleit,
Darabra vágtuk: kétujjnyi darabra,
És nem feledtük a belsőségeket.

Tejföllel locsoltuk irdalt törzsökét,
Puhára sütöttük tizenöt percekig,
Adtunk melléje cigányos kanalat,
És nem feledtük a belsőségeket.


II.
Húsz aparított gyömbér, húsnak soványa abállék
Megsütök egy darabot, további egy darabot,
- jól sül - hát még egy darabot, olivában,
No, még egy darabot, meg még egy darabot,
Haj, még egy darabot, sej, még egy darabot,
Jajj, de sok darabot!
Sápadtra pucolom a borzalom tojásait
Két liter borssal, nyolc szem vízzel
Dinsztelem szerencsendió virágján érlelt
Zellerszerű hátsólábát, hátsólábát
Gerincét, gerincét meglepem kétágú villámmal
Odvait megtömöm
Gerincét, gerincét meglepem kétágú villámmal, villámmal
Odvait megtömöm
Nehézvasú lágyhús
Odvait megtömöm
Odvait megtömöm
Töm-töm, megtömöm
Töm-töm, megtömöm
Titkos odvait jócskán megtömöm


III.
Elmondom most nektek sorra
Hogy készül a pénisztorta
Zúzd a makkot, vágj tojást
Akkor leszel jó szakács

Heréjéből vedd magját
Töltsd a tagnak barlangját
Ne legyen a here lapos
Csak úgy lesz a torta habos

Nyessed be az ereket
Hints rá babérlevelet
Fogd a pélót, tedd a wokba
Így lesz jó a pénisztorta

RUTKAI BORI

Nem segít már semmi rajtam
Csak Rutkai Bori hangját halljam
Megnyugszik majd árva lelkem
Csak Rutkai Bori énekeljen

Beteszem a hifibe a Rutkai Boris
Mindjárt elfogy ez az üveg bor is
Másik bort kell venni izibe
Míg Rutkai Bori szól a hifibe

BLUES

Se pia, se stex, csak papírhalom, meg én
Egy pókrágta torzó zöldesfeketén
A régi atlasz ölelve ráborul
Dél borong a Margit körúton

Kávé-tea egybe, vagy külön-külön
Napjaim fotelban fényesre ülöm
Elbotlik egy dal, fogd meg a kezét
Se pia, se stex, jaj, de szép

Amíg a dalt hallni, nem kell belehalni
Éjféltájban úgyis megjön majd a Barbi
Parkettra okádok, de feltakarítom
Áll a fény a Margit körúton

A fotelból felállok, nem hallucinálok
Látok ezt-azt, nahát, mást meg látnak mások
Ahány ördög-angyal: énnálam időz
Kapja be a faszom ez az ősz

INTRO- Kiállításmegnyitó szövegek (2009.október.5. Merlin, Budapest)

Simándi Csaba (SzöG Műhely)

INDUKCIÓ-DEDUKCIÓ

A galaxisok égitestek, csillagok, csillagközi gázok, por, és a láthatatlan sötét anyag nagy kierjedésű gravitációval kötött rendszerei.
Adott galaxis minden csillaga azonos középpont körül kering.
A bolygó jelentősebb tömegű égitest, mely csillagja körül kering.
A bolygóknak is van középpontja.
A Föld gömb alakú és a Nap körül kering.
A Föld középpontja a gömbhéj. Kívülről folyékony, belülről szilárd. Csak ember nem látta még sohasem.

A Sejt központja a sejtmag.
Több sejt funkciótól függően hám-, izom-, kötő- és idegszövetet képezhet.
Az ember keletkezéséhez két sejtre van szükség, mivel kétközpontú lény.
Az idegszövetek idegrendszert alkotnak.
Az agy központi idegrendszer. Innen ered minden érzés, érzet gondolat, cselekedet.
Ugyanígy a szív a vérkeringés központja. Mindent elnyelő semmi.
Mindenki magát érzi középpontnak – a világ körülöttem forog.
Összeköt minket a láthatatlan és fáradhatatlan erő, legyen bár centrifugális, gravitásciós, mágneses, súrlódási vagy nukleáris.
Mindennek egyazon középpontja van, mely középpont további középpontokra osztható. E felosztás végtelen sokszor ismételhető, következésképpen az emberi elme által felfoghatatan és értelmezhetetlen.
A város központjában pedig a főtér található.

------------------------------------------------------------------------------------

Mészáros Péter (SzöG Műhely)

KÖZPONTI KÉPEK KELLENEK!

Köz. Központ? Központ. Kérem. Kapcsolná? Kapcsolom.
Kezdjem? Kezdem. Központi képek kellenek. Képtelen képzeletbeli képességek. Kérek keretezett költői kellékeket. Kaparászást követelek. Kamaszok karjai kopognak. Kívánjuk kiállításotok képeit. Kutyák karmaiban keringünk körbe- körbe. Központi képek kellenek. Közepes. Kiváló. Kétséges. Kiszámítható. Középszerű. Kreatív. Kretén. Kulturált. Kretén középszerű kurafi kérincsél. Kinek. Kekszet kapkod. Központi képek kellenek. Kaparászást követelek. Kreativitást követelek. Kiállítási képeket. Keretezett középpontokat. Kreált képződményeket. Kínok közt kreált képtelenségeket. Kegyetlen kálváriát. Kesztyűs kaktuszok kattognak. Kárognak. Kurjongatnak. Kreatívak középre! Kopár kapor. Kádak. Kádenciák. Kerek kalapok kellenek. Kerek kalapok. Keretezett képek. Kerek kobakokba. Kerek kredencekre kamáslik kellenek. Körbe- körbe köröző körözöttek kerek kenyerekre. Keretezett képek kellenek. Központi kreációk kellenek. Kritika? Kopott körfolyosók korlátaiba kapaszkodó kiváló küllemű kelmék. Keszkenők kavarodása. Kenyérre kenjem kreativitásom? Korhadó kérgeket kapargassak? Korlátlan közreműködőként keseregjek? Képtelenség. Képesség. Képtelenség. Központi képek kellenek. Kívánjuk kiállításotok képeit. Kezdjem? Kezdem. Központi képek kellenek. Kívánjuk kiállításotok képeit.

-------------------------------------------------------------------------------------

Juhász Kristóf (SzöG Műhely)

KÖZPONT

Egymásra szúrt megállóhalmok
Bicikliutak kígyófüzérei útburkolati jelek nyakörvei
Európa beton-ádámcsutkájára tapadva
egy vastag halott virágcsokrot árul
az útkereszteződésben a felüljáró alatt
egykori joviális középkáder hárommillióért
szobát festet Balatonfüreden a Jókai-emlékházban
mialatt különböző pártállású rokonai
összeszerelő és szétszerelő műhelyek
alapköveit fektetik le a többi szobában
az audi magyarországi cégképviselete
Európai Úniós támogatásból finanszírozza
Újszülöttek ivarszerveinek keresztezését
Ceglédi paprikával bioenergetikai célokra

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

Be vág a papír: húz a fém:
Tárcám és zsebeim
Mint falcoló molett tinilányok
Alkarja, vonalkódszerű

Tőlem, Élet: vedd a Pénzt:
Gurigát papírosból
Dugd orrodba a hengervéget
Porított fémet szíjjad

Lágyul papír: porlik fém:
Porra lágy és lágyra por
Szövet már szét nem tépetik
Elvette Élet a Pénzem

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

a fiatal értelmiség Budapest sivatagába lovagol
többjük a karavántól leszakadva vizet kortyolni tér
középkáder sejkek lízingelt pálmafás oázisába
ezek örökre elmaradnak társaiktól
akik szomjhalálig mennek a sivatagban
csontjuk lisztté szitálja millió homokkristály
tusájukban görcsbezáruló ujjuk közül
titkuk a keleti féltekére röpül



„Elpusztult istenek hiszen
A füzek is őket siratják
Nagy Pán Krisztus a szerelem
Mind meghalt nyávognak a macskák
Párizsban én meg könnyezem”

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

központ tövén nő virág
bolygó csillag szaporák
száz idézett száz halott
barázdába dob magot

A központ szentséges a központ
Ki dallná körülte pártütés hymnusát?
Ki merné mérgezni szép tartóoszlopát?
Mélyét, magosát mérni: ki?
Ki kiáltna rá lassu sorvadást?
S ki lenne bátor kérni gyors halált?
Tudós kanca, könyvektől viselős
És makkropogtató pór is ijedős
Ha központ szentséges ha központ
ban áll vagy lépdel echós csarnokán

központ tövén nő virág
bolygó csillag szaporák
száz idézett száz halott
barázdába dob magot

egy céges menyegzőn videokamerázom
ingatlanirodák nyárson forgó glóriáit
csekkek és számlák serlegét ürítem
önnön keresztmetszetemre
a központ áll
a központ mozdulatlan
pedig nőnemű központot szerettem volna
de gyorsabb volt nálam az ősz
e kiégett géntechnikus, ki jött
kalapot sem emelve
csak megrázta karimájába tűzött sejteket

Goethe ágyékában Dante barlangjai
és Csáth Géza ondójában Boccaccio ujja
a mozgóképes spermium
és a plázák minden vasbeton eleme
Apolló tüzes hintója keréknyomát emlékezné
Carrara márványhegyének csúcsáról
a hülyeség apró, de szívós bokra rezdül
levelek közt száz ortodox isten halálkommandója
öreguras déli álmára tér
használati utasítása közt forgolódva
egy soványka görény, vagy menyét
szerelmet vall egy szertornásznak
a csonkolt izomrostú olimpikonok bálján

egykori lakótársam hatszázhatvanhat művészettörténészt ábrázoló csoportképet festett
de egy művészettörténészt letagadott, így sikerült eladnia a képet a Buenos Aires-i érseknek

Ujjam árnyéka féregként mozdul a takarón
Kidrótozott legényeket tapogatok
És kis vézna lyukaikat a falban

Nem inspirál engemet már semmi
Múzsám, ki eddig lökdösött
Végleg elhagy, nem ád többet enni
Tétlen állok vásznaim előtt
Ujjlenyomatom sem ismerem már
Hogy ismerném hát föl árva lelkem
Én voltam, ki így magamra hagytál
Én magam az őrangyal felettem
Kértem serkentőket altatókat
Sem ima, sem orvostudomány
Visszadni nem tud annyi jókat
Mi magadnak voltál, kiskomám

Jól és rosszul öltözött emberek alszanak állásuk tükrös vizében

Kancsósbor a Pogácsát szerette
De Pogácsa őtet nem szerette
Kancsósbornak húga, a Pezsgőcske
Volt csak Pogácsának örömére

Kancsósbor ezt megirígyelte
Pezsgőcskét a házából elverte
Elverte egy semmi kis szoknyába
Pedig ott kinn tél volt legjavába

Kis Pezsgőcske ment egy kis darabot
Aztán leült, ültében elfogyott
Pogácsának esett ez tudtára
S Kancsósbornak lett fogyatkozása

központ tövén nő virág
bolygó csillag szaporák
száz idézett száz halott
barázdába dob magot

humánerő forrásom felbuzog fakad: kis patak
adótorony tövén fázó kedvesem mosdatom

------------------------------------------------

eMese

.



Pingpong szombaton

Élt egyszer egy sün, akinek akkora volt a lába, mint egy lónak. Pontosabban lólába volt a sünnek. És ez még nem volt elég, mert ennek a sünnek kezei is voltak. Méghozzá is akkora kezek, hogy túllógtak még a lólábain is szegénynek. A földön húzta azokat a kezeket. És hogy ne keltsen feltűnést ez a sün folyton állarcos bálokba járt, meg farsangokra, meg maszkabálba, hogy ne tűnjön fel, még véletlenül sem senkinek, micsoda lólábai vannak, szegénynek, s hozzá kezei, melyek még e hatalmas lábakon is túllógnak. Hiába, na, sok hibája volt ennek a sünnek.
Hanem az egyik szombaton, ez a sün kitalálta, hogy nem megy maszkabálba, hanem elmegy inkább pingpongozni barátjával, a disznóval. Fel is hívta telefonon és invitálta, hogy menjenek pingpongozni, mert az remek egy jó mulatság. Hanem ennek a disznónak nem, hogy keze nem volt, de lába se. Csak hatalmas uszonyai a végtagjai helyén. Mondta is a sünnek, ne szórakozzon vele, mert még feldühíti, hát hogyan tudna ő kezek nélkül pingpongozni. A sün azzal védekezett, hogy ő is sokkal magasabb, mint a pingpongasztal, a hosszú lólábai miatt, így talán egyenlőek lesznek az esélyeik. A disznó ennek ellenére sem ment bele, csak feldühödött és lecsapta a telefont. A sün pedig ahelyett, hogy újból felhívta volna a disznót, hogy meggyőzze, inkább megint elment maszkabálba, így soha nem tudjuk majd meg, tényleg tudott volna e egy ilyen sün-disznó páros szombaton pingpongozni.



A déli borotvaszó

volt egyszer egy madár
aki csütörtököt mondott
-csütörtök,csütörtök-sipitotta
hát erre rózsaszin borotvapamacs lett belőle
a róka meg felvitte a habot a csuka bajszára
ki se fűzte csak bepamacsolta és akkor vette észre
hogy a madár bebújt az órába és várta a delet
de az óra megállt a róka keze a levegőben
mert a csuka a bajszát összeakasztotta vele
ha az óra járt volna
a csuka meg lenne beretválva
de nem lett dél
igy a madár csak csütörtököt mondott.
.

eMese

.

Vendel úr nagy háza

Hogy hol volt azt meg nem mondom, de volt egyszer, bár lehet, hogy kétszer, egy város és abban egy irtó nagy ház. Ez a ház olyan hatalmas volt, hogy talán az egész város beleférhetett volna, mégis csak egyetlen ember lakott benne, a ház tulajdonosa: Vendel úr. Régebben ugyan itt élt Vendel egész rokonsága, ükanyók, nagymamák, sógorok, keresztlányok, unokafivérek, nagybácsik, dédpapák és még sorolhatnám miféle kiterjedt rokonság, sokféle nemű és ezernyi korú kisze-kusza népség, de nem érnék a felsorolás végére még az én életemben sem. Elég az hozzá, hogy Vendel úr rokonai mára már mind kihaltak vagy elköltöztek, ott hagyva Vendel urat egymagában, abban az irtó nagy régi házban. És, hogy mit csinált egyedül az öreg Vendel abban a borzasztó nagy házban? Hogy örült e annak, hogy egyedül lehet? Nemhogy örült, de valósággal ugrált örömében. Néha cigánykereket is vetett, vagy csak tapsikolt mintha gólt lőttek volna a fociban. Örült, hogy a nagy rokonság nem harsog már a különféle szobákban, az öregek nem csoszognak le meg föl minduntalan, hogy a fiatalok nem rohangálnak, kiabálnak, hancúroznak éjt nappallá téve. Vendel úr a nyugalomnak örült, de leginkább annak, hogy ez a hatalmas ház immáron csak az övé. Hogy a házban egyedül lehet.
De öröme nem tartott sokáig. Vendel úr napról napra egyre furcsább dolgokat vett észre az óriási házban. Először az ablakok lettek átláthatatlanok. Majd a padló, és a korlátok kezdtek el recsegni és fájdalmasan nyikorogni. Az ajtók és szekrények pántjai naphosszat nyekeregtek, a tetőcserepek percenként potyogtak, a falak bepiszkolódtak, a csövek eldugultak. A ház kezdett tönkre menni. Mintha beteg lenne ez a ház. Sóhajtozott Vendel úr. De hát egy ház nem is lehet beteg! Mitől lenne beteg, amikor senki nem használja, nyüstöli, cibálja mint régebben a rokonok. Hiszen most csak egymagam vagyok, s én nagyon vigyázok mindenre, a ház mégis egyre rozogább lesz. Hogyan lehet ez? Vendel úr tanácstalan lett. Szerette a nagy házat, amiben lakott, de úgy tűnt egyedül nem mentheti meg. Hiába toldozta, foltozta, suvickolta, eszkábálta, szépítette, ékítette, pingálta és építgette, a ház nem lett fiatalabb, de egyre betegesebb, s úgy tűnt nem éli túl Vendel urat. Még a fejemre dűl! Sápítozta Vendel két kalapácsütés között. Igy hát mit volt mit tenni, Vendel úrnak meg kellett értenie, hogy egy ház akkor boldog, ha emberek laknak benne, akik használják. Igy hát Vendel felkutatta minden, még élő rokonát és megkérte őket, hogy költözzenek vissza hozzá, és nyugodtan randalírozzanak, mert ő nem bánja többé, ha öregek csoszognak le meg fel minduntalan, meg gyerekek rohangálnak, kiabálnak, hancúroznak éjt nappallá téve, mert tudta, hogy csak ezzel mentheti meg ezt az öreg és beteg házat. Amit annyira szeretett. Talán még jobban, mint a rokonait.

Írta: Szóra Katalin
.

Krizso - MORNING RUTIN

.


I wake up at seven’o clock in the morning.

Csodahólánc! A lánc, ami összeköt! A csoda, ami hétköznapi! Hohohó! Csodahólánc! Ilyen még a jetinek sincsen, pedig az aztán tudja, mi a hó, ilyen csak Önnek lesz, és csak Most, és nem máskor! Miért? Mert meg fogja rendelni tőlünk! Hogy miért rendeli meg? Ostoba vagy, Józsi! Mert leesett a hó! Kérdezd csak meg az asszonyt, akar-e síelni? Hát persze, hogy akar! De ne hidd, Józsi, hogy csak úgy felmész a hegyre a verdával, nem-nem, csak a csodahólánccal fogod felvonszolni a kocsid seggét, a Csodahólánccal, a Csodahólánccal! Reklámot hallottak. És most következik a Pikszíztől a Neon Sugar Baby Killer Otherside Grandmother Ratifikacion Sulfid Pop-o-rama!

Hello, Baby this is the fukszmájz
This is the fukszmájz szlóvli eternety
This is the fukszmájz szlóvli eternety
I am the Killer pjúrifájt

I wake up at seven’o clock.
I have a shower, and brush my teeth.
This is good for me.

sss
Ébredj rákenrollal! Otthonodba tekerjük a Kelet-közép európai rocktörténelem hőseit, és nincs az a légköri zavar, ami megállíthat bennünket. BKV sztrájk? Gazdasági válság? Érdekel? Ne érdekeljen, a Híradó nyolckor lesz, és ez most a REGGELI RockKÁVÉ, rock? Áve! Persze itt is lesz BKV, haha, de ez nem az, haver, hanem a B.K.V., röviden a Barátság Kőolajvezeték, a kilencvenes évek ikonikus poszt-punk formációja! Tőlük tekerjük most az Undorító Fantomok című nótát! Nosztalgiázzatok velünk!

Az Undorító Fantom a saját lábán
Jár ahogy azt nem teszi senki sem
A Undorító fantom undorító arca
Miközben jár, végtelen

Úgy jár ő ahogy senki se jár
Olyan Undorító, mint senki sem
Az Undorító Fantom undorító
Száját nagyra nyitja, kisszívem
sss
Rádió Mix! Rádió Mix! Rádió Mix! sss Slovenszkaja maulicska tvrtiga putkó olle-olle… sss A héten többször is megfenyegették az Észak-oszétiai terroristákat, mert állítólag. sss Én egész életemben azokkal a gyerekekkel voltam. Azokkal. sss Divison Vulgar Marduk Experinted goes to American Driver’s Pub. sss Bartók rádió Budapest. Pontos időjelzést adunk. Hét óra húsz perc. Bibip-bibip. sss I need a Hero! sss Rengeteg levél érkezett a közvélemény-kutatásra: te milyen rádióműsort csinálnál? Lássuk csak, elsőnek egy vérfagyasztó levél akadt a kezembe, Laci küldte: sziasztok, kurva jók vagytok, imádlak titeket! – köszönjük, Laci. – nagyon hiányzik az éterből egy sátánista-fasiszta rádióműsor, amit a kezdő-, és már vájtfülű fasiszta-sátánisták is szívesen hallgatnának…
Kriszta, szerinted milyen a vájtfülű sátánista?
Szerintem ilyen öreg róka, nem ma fordította meg a keresztet….
HAHAHAHAHA! Én ezt imádom a Krisztában, gyerekek!
De egyáltalán milyenek a fasiszta-sátánisták, Kriszta?
Hát akik megfordítják a horogkeresztet.
Meg lehet fordítani a horogkeresztet? HAHAHAHAHA! Telefonáló?
Próbálta már valaki megfordítani a horogkeresztet? Hát, kedves Laci, köszönjük szépen a javaslatot, a témában még tájékozódnunk kell, de tudjátok gyerekek, van az a fránya médiatörvény, úgyhogy most határolódjunk el Laci levelétől, tehát most itt kimondjuk a Reggeli Csummerájban, hogy nem fogunk fasiszta-sátánista műsort készíteni, elnézést, Laci, Kriszta, mondjad te is.
Nem fogunk fasiszta-sátánista rádióműsort készíteni.
Nagyszerű, akkor most sikerült elhatárolódnunk, lássuk a következő levelet…
Magdi írta, köszönjük, Magdi, azt írja Magdi, hogy: nagyon szeretnék egy olyan műsort, amiben a betelefonálók megalázhatnának valakit, akár durva, vagy obszcén kifejezésekkel is… Ez nagyon tetszik, de hát ilyen műsor már van, ugye, Kriszta?
Van, igen, Alázd Meg Albertet, az a címe.
Látod, Kriszta, nekem is úgy rémlett, hogy van már ilyen, de hát ebből látszik, nincs új a Nap alatt, a jó ötleteket mindig megcsinálják, úgyhogy kedves Magdi, telefonálj bátran, és Alázd Meg Albertet! Bármit mondhatsz neki, tényleg bármit, és csak nem emelt díjas tarifa, most mondja nekem a kollega, nem emelt díjas, egy helyi hívás áráért tíz. Micsoda? TÍZ PERCIG ALÁZHATOD ALBERTET, ha ezt kihagyod, Magdi, én nem is tudom mit csinálok veled…

BRRRRzzzzz z z z z.

I wake up at seven’o clock in the morning.
I have a shower, and brush my teeth.
I listen to the radio.
I eat my breakfast, drink coffee, and go working.
This is good for me.
.

Barnás Márton - ITTHON, OTTHON

Klaus Molotov régóta magáénak érezte Truman Capote nagyjából örök gondolatát, miszerint otthon ott van az ember, ahol otthon érzi magát. Klaus is magáénak érezte ezt a gondolatot.
Egy ideje már úgy van ezzel, hogy ő bizony bárhol otthon tudja magát érezni. Úgy érezte, zseniális szerelmével akármerre megy a világban, bárhol otthont tudnak teremteni. Valójában a hangsúly azon van, hogy teremteni. Molotov tényleg más ember lett. Istentől és zseniális szerelmétől kapott egy új esélyt, és egy új életet. Minden bizonnyal így van. Ebben az új életében otthonra lelt. Igazi otthonra. Ugyanaz volt az otthona, mint korábban, csak már máshogy érezte magát ott. Otthonra talált otthonában. Tényleg otthon érezte magát.
Egy-két évvel ezelőtt, mikor még eléggé komoly problémák voltak Molotovval, és nem nagyon tudott együtt élni a családjával (az apjával, Hans-szal, és anyjával, Heatherrel, valamint testvéreivel; a macskáival nagyon jól megvolt ő, eléggé jó kapcsolatot ápoltak, nagyon szerette, és ma is nagyon szereti macskáit, és a macskái is őt), Klaus eléggé gyakran elment otthonról. Nagy veszekedések voltak, és Klaus csomagolt. Ilyenkor el tudott menni néhány barátjához, akiknél megpihent pár napra, aztán meg irány haza. Hans és Heather mindig visszafogadták őt nagy sírások közepette, Klaus pedig kereste önmagát és legbelső otthonát. Megpróbálta megérteni, megérezni, milyen ember ő valójában. Olyan ember, aki annyira nehezen tudná magát jól érezni otthonában?
Klaus nem akart olyan ember lenni, akinek nincs otthona. Hiszen úgyis lehetünk otthontalanok, hogy van hajlék a fejünk fölött. Klaus Molotovnak egyébként nagyon jó dolga volt. Az elmúlt években mindene megvolt, legalábbis azt hitte, hogy mindene. Valójában szívbéli hajléktalan volt, és ezt nem tudta elviselni. A végén már koporsónyi békéért imádkozott Istenhez. Isten azonban azt üzente neki, hogy keressen magának igazi társat, és nyugodjon meg a társa szívében, abban a szívben találjon otthonra. Mint tudjuk, Molotov elindult. Klaus keresett. Aki keres, az a kereső, és aki talál, az a boldog, így megy ez.
Amíg kereste a társát, addig talált magának még más boldogságot is. Egy ideig valóban úgy érezte, hogy Kosztolányinak van igaza, aki azt írta, hogy a boldogság tulajdonképpen nem más, mint a szenvedés hiánya.
Mikor Klaus szépirodalmat olvasott, nem szenvedett. Akkor sem szenvedett, mikor filmeket nézett, vagy zenét hallgatott. Sőt, nem hogy nem szenvedett, hanem boldog volt. Tudta, hogy mindig is nagyon hálás lesz Ingmar Bergman filmjeinek, a Tool nevű zenekarnak, vagy épp Salinger könyveinek. Mert boldog volt, mikor a művészettel foglalkozott. Ezek hatására Klaus is szereplője, mintegy részese akart lenni ilyen művészeti tevékenységeknek. Ő is el kezdett írni, komolyabban az irodalom felé fordult. Úgynevezett művészi gerillaakciókat szervezett, nem csak úgy részt vett rajtuk. Úgy gondolta, hogy az írásban, az előadóesteken valósíthatja meg igazán önmagát. Közben azért eszébe jutott, mit mondott Hamletnek apja szelleme, tehát megpróbált hű lenni önmagához, ami egyáltalán nem volt könnyű. Küzdelmes élet következett, viszont a küzdelemből, abból, hogy Klaus a nehezebb utat választotta, olyan mély kielégülés következett, ami már majdnem boldogságnak volt nevezhető.
Mintha Klaus korábban nem is tudta volna, mi az a boldogság. Abban szeretett volna hinni, hogy egy jó könyv elolvasása, vagy egy jó film megtekintése által tényleg jobb emberek lehetünk. Ő legalábbis ezt tapasztalta, ezt érezte magában. Elviselhetőbb lett az élete a könyv, film, zene hatására. Később pedig a boldogságot is megtapasztalhatta. Amikor írt, és felolvasta, egyáltalán felolvashatta, amit írt, olyan mély örömöt érzett, mint korábban soha.
Kiállt, vagy kiült az emberek elé, és felolvasta, amit akart. Azt akarta, hogy mindenki megtudja, ki is ő valójában. Azt akarta, hogy mindenki örüljön Klaus Molotovnak, és annak, hogy tudhatják, kicsoda ő. Nyilván mindig is szerette volna magát megmutatni, hogy látva lássák őt is. S mikor látták őt azok, akik láthatták, Klaus tudta, olyasmi jutott neki osztályrészül, ami nem jut akárkinek. És oly sok mindent kapott, hogy az elég lesz egész életére, sőt, másoknak is adhat belőle. Tehát Molotov adni akart. Néhány szót, gondolatot, hisz a boldogságot csak adni lehet.

Budapest, 2008. december 15.
.

Gramov - Vagina dentata

.

- Az irodalom meghalt, és mi öltük meg őt, - kezdett bele mondandójába a kocsmáros, miközben a soron következő tányérba, a gőzölgő bajor virsli mellé smasszer módjára odavágott egy evőkanálnyi dijoni mustárt – csak tudja, Gramov, ez a sok idióta szövegkritikus valahogy nem vette figyelembe az apró betűs részeket. - majd elém tolt egy adag bajor virslit.
- Mi tagadás, Herr Nietzsche, sokkal, de sokkal értelmesebben hangzik így a passzus. - feleltem neki, majd kezembe vettem a virslit, belemártottam a mustárba, és jókorát haraptam a végéből.- Kérek egy búzasört is! - szóltam.
Az öreg rozmár csapolás közben folytatta a megkezdett gondolatmenetet:
- Hogy is ölhetnénk meg mi Istent? Micsoda faszság, Kérem szépen! gondoljon bele, mi történt Babilonban. Mindenki hulla részeg volt, és egy okostojás rájött, hogy tornyot kell építeni, és akkor letaszíthatják istent az égből. Már ne is haragudjon, de ez nonszensz! Miféle isten az, aki elhiteti az híveivel, hogy őt csak úgy le lehet baszarintani, mint egy hitvány piást a bárszékről! Hahaha! - az öreg rozmár úgy rázkódott a röhögéstől, akár a szovjet felültöltős mosógép.
Ezután a rozmár feje levált testéről, és közeledni kezdett arcomhoz. Egyszerűen úszott a levegőben a kocsmapult fölött. Pálinkától bűzlő pofájából nyál csorgott a sörömbe, a virslimre, míg szép lassan kitakarta egész látómezőmet. Az arcszőrzet irritálta a számat, az arcbőrömet. Aztán a pálinkaszag összekeveredett valami egészen érdekes, idegen illattal. Pár másodperc múlva már csak ezt a szagot éreztem, a pálinkaaroma teljesen felszívódott. Ebben a pillanatban úgy pattant elmémbe a felismerés, akár a zsebtolvaj a Boráros téren: ez a rozmárarc nem más, mint egy megtermett női nemi szerv. Nem volt mit tenni, itt bizony nyalni kellett. Mi mást tehet a tarajos sül ilyen helyzetben?
A dolog azonban lassan kezdett kínossá válni: bizony a pinának fogai nőttek, és nekilátott arcom jóízű elfogyasztásának.

Hirtelen felébredtem. A kutyám nyalogatta a számat.
- Ó, bazd meg, Romolus! - ordítottam rá, miközben próbáltam letörölni kutyanyálban úszó arcomat. Tudtam, hogy ez Romolusnál a szeretet egyik legfőbb megnyilvánulása. Ezen kívül ő az én élő ébresztőórám. Minden áldott nap, pontban reggel hat óra harminc perckor Romolus ott terem ágyam mellett, és egyszerűen csókolózni kezd velem, mert tudja, mennem kell dolgozni. Bizonyos esetekben nálam is sokkal jobban tudja.
Kimegyek a fürdőszobába. Felnyitom a vécé tetejét, és megnézem, hogy milyen színű folyadékot hagytam benne. Ez nálam szokássá vált, ebből derül ki számomra, hogy előző este mit, mennyit és hol fogyasztottam. Ha például a Fényes Tüskében söröztem és vodkáztam, akkor holtbiztos: a vizelet aranysárga, és kolloid halmazállapotú. Ha a Goromba Sünben voltam, és Rozsdás Tüske koktélt ittam egész éjjel, akkor a húgy színtelen és szagtalan – a koktéllal ellentétben, mely nevéhez híven vörösesbarna színű. Szóval így megy ez. Praktikus módszer, mert ha nagyon berúg a tarajos sül, másnap mégis rekonstruálhatja magában az éjszaka legalább egy kis szeletét.
Szóval, mint minden reggel, ma is hugyoztam egyet. Az álom nem ment ki a fejemből.
„Ez a „pina fogakkal” dolog, hol is volt? Ja, persze, tegnap olvastam Pelevinnél A Metamor Szent Könyvében, abban meg a főhős Camile Pagliánál olvasta. Most mi van?” - baromira idegesített hajnalban mindenféle intertextualitás. Bedobtam a pirítós sütőbe két szelet kenyeret, bekapcsoltam a laptopot, és beírtam a Google-be a „vagina dentata” stringet.
„Aki keres, az a kereső...” - olvastam Molotov barátom novellájában a minap. A Google én vagyok – jutott eszembe erről egy laza Mátrix-aromával dúsított Flaubert-i asszociáció. Meggyújtottam utolsó szál cigimet, és ezalatt ráklikkeltem a Google Jó napom van szolgáltatására, mely rögtön az első keresőtalálat oldalát hozza be. Kényelmes megoldás, akkor, ha a sül olyan valamit keres, amit tuti biztos azonnal megtalál, vagy egyszerűen csak a szerencsére akarja bízni magát. Vártam a napi meglepetést, ami tudtam: vagy egy szadomazo pornóoldal lesz, vagy a Wikipédia „vagina dentata” című szócikke. Ennek is, annak is örültem volna, de az ajándék még váratott magára: elkészült a pirítós, úgyhogy ki kellett mennem érte a konyhába. Bedörzsöltem a ropogósra sült, illatos szeleteket fokhagymával, megkentem vajjal, majd felszeltem a maradék fokhagymát és rászórtam a kenyerekre. Visszatértem a notebook elé.
Csodák csodájára a Wikipédia szócikk jelent meg. Egészen rövidke volt. Azt írta, hogy a vagina dentata, az úgynevezett fogazott pina latin elnevezése; különböző kultúrák népmesei, mitológiai hagyományaiban találunk fogazott pinájú nőket, általában tanulságos mesék (angolul: cautionary tales) szereplőiként. Sigmund Freud ismertette meg a nyugati világgal ezt a fogalmat, és a kasztráció jelenségével hozta párhuzamba. Ezen kívül egy érdekes mítosz Erich Neumann által összefoglalt rövid tartalmát is közölte a szócikk: „A Szörnyű Anya (The Terrible Mother) vaginájában egy hal lakozik, a hős legyőzi a Szörnyű Anyát, kiveri a fogakat vaginájából, és így igazi nővé változtatja őt.” Üzenem Vlagyimir Propp professzornak, A mese morfológiája című – egyébként általam nagyra értékelt – tudományos alapmű szerzőjének: „Ezt kapd ki, öreg!”
És íme: el is készült vala frissiben legújabb költeményem:
Vagina dentata

mini-episztola
a Szörnyű Anyának
Camile Pagliának
Gustave Flaubert-nek
Propp professzor úrnak
Viktor Pelevinnek
és mindenkinek, aki igazán tiszteli a nőket


Aki keres, az kereső -
Folyománya:
A Google én vagyok és
Marha Jó napom van!
Gondolatom szárnyán
mint a Neo bőrkabátján
száll hozzátok dalom!
Álmomban látom arcod a
vagina dentata.
Kicsi Nietzsche
ne bánts kincsem!
Mer' kiverem a...
fogaidat
fogaidat
fogaidat

Ó Propp, pajtikám,
Tudom, mondtad te már:
A mesében a hármas szám
rettentő menő.
De eljön majd barátim'
a hímtagok messzenéző merevedése!
Fogaidat, te fura pina
nem mereszted a kurafira!
menten mind lereszelem,
mint fokhagymát
a pirítóson,
és kenyérre kenlek akkor
mint jóízű vajat.
Édes leszel majd,
mint szülőanyánk
Igazi nő, nem plázacica!
Na, a franc vigye el! Már fél kilenc. Uccu neki, fürdőszoba, kaki-pisi-hányás-hasmenés, fogmosás, öltözködés; csomagolás: szerződések, személyi iratok: útlevél, személyi igazolvány, lakcímkártya, azonosító csip, - rendben; karakterszámláló gép, számlatömb, nyugtatömb, ragasztó, olló, kenőkés, uzsonna, jelenléti ív, munka törvénykönyve - ja ez nem kell – oké. Mehetünk. Majd hanyatt vágódtam a lépcsőn, mert éppen Erza néni sündörgött seprűjével éppen az utamban.
- Hát fiatalember, meztélláb, ilyen hidegben! - szólt oda rikácsoló hangján az öreglány.
- A kurva életbe! - visszarohantam a cipőmért. Épp a ház elé értem, amikor begurult az ajtó előtti buszmegállóba a 345.678-as V jelzésű autóbusz, amire éppen hogy fel tudtam szállni.
.

AlkoholPista összeomlása

.

.

-Barnás Márton-

AlkoholPista összeomlása

Jónás Tamásnak,
Michael Douglasnek,
a Motörhead együttesnek
és másoknak

ha te szeretnél
és én szerethetnélek
én nagyon szeretnélek
így viszont
lejátszuk a meccset
értem s érted
szörnyű meccs lesz
lejátszuk s a végén
megháláljuk
egyébként a meccsen lesz
majd minden
csak győztes s vég nem
tehát lejátszuk a meccset
és nem leszünk mert
nekünk nem szabad lennünk
lejátszuk a meccset hogy
egymást a fájdalomban megtaláljuk
s én oly hideg tekintetet vetek
ránk hogy beléd fagy a lélek
s az utolsó szavad mely szavam
nem hagyja el számat
csak szíved vázát őrzöm
nem azt ami enyém valójában
a végén mindig hálát adunk
és most hőségriadó van és csend és napolaj és élet
félek de már nem én félek
.

Paranoid android

.

.
-Barnás Márton-
.

Klaus Molotov (akit ismerősei csak Udonak hívnak) különleges képességekkel rendelkezett. Éppen betöltötte huszonötödik életévét mikor Jennyt (teljes neve: Jenny Fair) elcsábította (magyarán leitatta, és megdugta) – a maga módján (inkább megerőszakolta?). Jenny magához tért. Mi történt, kérdezte Molotovot. Beporoztalak, mondta a fiú. Mi van, kérdezte a lány. Telibe basztam a méhedet, kiabálta Udo. Ekkor Jenny megátkozta Klaus egész családját. Például ilyet mondott neki, hogy: Szüljön anyád sünt! Durva, ugye? Kilenc hónap múlva Heather (Molotov anyja) egy sünnek adott életet. Molotov nem ijedt meg. A sünhöz fordult. Kedves sün, mit kér azért, hogy elhagyjon minket, kérdezte Udo. Pénzt, vagy paranormális képességeket, kérdezte a sünt. A sün a paranormális képességeket választotta, és elment Las Vegasba kaszinózni. Fiam, nincs benned szeretet, mondta Klaus apja, Hans, mikor megtudta, mit tett Molotov. És sohasem volt, tette hozzá. Ezt Klaus is sejtette. Lehet, azért nem volt benne szeretet, mert már két hónaposan Magyar Fórumot olvasott. Tudta, hogy valaki kitépte, megette a szívét, és elküldte az Alpokba síelni. Azt csak később sejtette meg Klaus, hogy a tettes talán kedvenc unokanővére volt, akivel később szép, komoly, mély, és abnormális kapcsolata volt. Három évesen egy ágyban feküdt tíz éves unokanővérével. Jól érezték magukat, egymást. Megölelte, meg is simogatta őt kedvenc unokanővére. Klaus tudta, hogy ez volt a legszebb kapcsolata embertársával, ez volt unokanővére legbensőségesebb megnyilvánulása. Azt is tudta, hogy nem tart örökké az az alkalom, az a kapcsolat, és később nem akar már tudni a lányról. Minél előbb be kell fejezni a kapcsolatot, hogy később (kb. tíz év múlva) ne fájjon annyira. Tudja, Udo, ha szeret valakit, le akar feküdni vele. De én nem feküdhetek le magával, mert maga az unokaöcsém, mondta Klausnak kedvenc unokanővére. Molotov tudta, hogy ez esélytelen kapcsolat kettejük között. Egyébként is, unokanővére akkor már régóta a huszonöt éves Marco Polót szerette, Molotov pedig a tizenhárom éves Kate Winsletet. Kapcsolatuknak gyorsan vége lett, de a szó legfontosabb értelmében örökké tartott, viszont Klaus így nem lehetett boldog, és belepusztult. Legalább egy picit boldog lehetett unokanővérével.
Klaus Molotov öt éves volt, mikor felállította Thom Yorke szobrát háza udvarában. Minden reggel leborult előtte, imádkozott hozzá, és még néhányszor keresztet vetett, a The Bends című albumot hallgatta. Aztán elvonult a világ éhes tekintete elől. Molotov kikapart szemhéja mögül egy kolostort, ahol Immanuel (filozófus) A tiszta ész kritikája valamint Soren (filozófus) Félelem és reszketés című alkotását olvasta. Ha volt néhány felesleges perce, nézte, ahogy a felhők a földre zuhannak, vagy éppen ellenkezőleg: a földről az égeb zuhannak.
Klaus hat évesen visszatért a szüleihez, akik iskolába íratták. Első osztályban volt egy osztálytársa, Josephine, aki vak volt, és nem volt csúnya. Klaus beszélgetett osztálytársaival, hogy vak lányokat kellene dugniuk. De miért, kérdezték a fiúk. Azok legalább hálásak, mondta Molotov. ezután hosszasan szeretkezett Josephine-nel, de ez persze nem volt igaz Josephine pár nap múlva meghalt. Találkozott a szentendrei láncfűrészessel, aki levágta karjait, lábait, és Josephine elvérzett. Klaus meg sem simogatta őt. Apja, Hans ekkor mondta neki először, hogy nincs benne szeretet. De Udo ekkor már tudta, hogy nem csak akkor a tiéd egy nő, ha magadévá teszed. Josephine az övé volt, és ő Josephine-é. Annak ellenére, hogy egyik tanárnője leszopta őt, később pedig arra kérte Klaust, hogy hagyja el szüleit érte, és a tanárnő magába rántotta Molotovot. Klaus a szüleivel maradt, bizonyítványa kitűnő lett. Fiam, mit kérsz a kitűnő bizonyítványért, kérdezte Heather. Három piros pingponglabdát, mondta Udo. Megkapta. Másodikban is kitűnő lett a bizonyítványa. Szüleitől megint három pingponglabdát kért. Megkapta. Mindig megkapta a labdákat. Közben tíz évesen haverjaitól kapott egy bivalyerős spanglit. Elszívta és ütős volt az anyag. ivott is rá valami vodkát. Tíz évesen beszívva teljesen másképp látta a világot, és önmagát. Kate Winsletet szerette, de a nő nem is tudott Udo létezéséről, szerelméről. Udo kedvenc unokanővéréről sem tudott semmit, pedig az elmúlt években csak a lány volt igazán jó hozzá, de jobb, ha elfelejti őt, és ő is Udot. Talán már sikerült is. Molotov tizenkét évesen már heroinon élt, és puszta kezével operált sikeresen például daganatos betegeket. Mindenki szerette őt, ő viszont nem tudott szeretni. A halottait szerette, Kate-et, és unokanővérét – akik ebben az életben már nem lehetnek vele. Molotov tizennégy éves koráig mindig pingponglabdákat (pirosakat) kért kitűnő bizonyítványaiért. Tizennégy évesen felvették őt egy ferences gimnáziumba. Szülei büszkék voltak rá. Megint kérhetett valamit – a sikeres felvételiért. Egy tangát kért. Megkapta. Felvette, az összes piros pingponglabdát beledugta a tangába, és meghalt. Megfojtotta őt önmaga gyűlölete. Udo a Nagy Mauzóleumban találta magát. Itt volt Josephine is. Mint kiderült róla, mindig is asztaliteniszező akart lenni. Hat évesen bekövetkezett halála után is. Ott volt az asztal, Klausnál a labdák. De Josephine-nek nem voltak kezei (lábai sem), és ütők sem voltak. Molotov szomorúan nézett a lányra. Megérezte, kit veszített el. Josephine-ben ott volt Kate, valamint Udo unokanővére is, és az összes halott. És Udo már tudta szeretni a lányt. Annyira és úgy szerette a lányt Udo, hogy karokat, és ütőt, meg lábakat, és örök életet varázsolt a lánynak. Szerelemből, szerelemmel. Asztaliteniszeztek. Mielőtt Klaus újra élt volna, állt az apokalipszis közepén, és nevetett. Örömében könnyezett. Még nem volt huszonöt éves.

2007. augusztus 20.

Elekktoviszockij- 4. epizód

.


-4. epizód
Bugyboréklakban, avagy miként kapta Morran fia Vijjog a Petihal nevet

Amikor már úgy látszott, hogy nincs kiút a tél iszonyú szorításából, és kókadtak voltunk mindnyájan, Süllőbálna barátom elhatározta, hogy nála fogunk egyszer fenekedni, és megannyi napfényvizet iszunk majd, és közben messzi tájak muzsikája fog szólni folyton s folyvást.
El is érkezett az a nap, és öten gyűltünk össze akkor a Zöld Kígyó gyomrában: ott volt Morran fia Vijjog, Fájószívű Kék Süllőbálna, Szikkadt Kozák, Nagyorrú fia Nagyorrú, a Birkapásztor és Elektroviszockij. Elindultunk akkor, öten, mivel a hatodik, Szőke Iszák akkor nem jött el, mert aznap női bájakban lelte kedvét. Elindultunk hát az unyivermagba és összevásároltunk pezsdítő vizeket, napfényvizeket, laudánumot, sziljodkát, más egyéb halakat, vörös és lila hagymát, zsírt, meg kenyeret, de annyit, hogy az univerzális áruház öt szekerével kellett kitolni. Bugyboréklakba már egy óriásszekérrel jutattuk el a tekintélyes mennyiségű inni és ennivalót, amit felváltva toltunk el odáig. Nagyorrú fia Nagyorrú az örök garabonciás akkor még hazatért, hogy testét vízzel illesse és szappannal, mi pedig közben zsíros kenyereket gyártottunk és rettenetes halakat csomagoltunk elő, aminek én fennen örültem. Amikor Nagyorrú fia Nagyorrú visszatért, elkezdtük a mulatságot menten. A muzsikának véget nem érő árja egyenlőre még nem mászott igazán füleinkbe. Aztán hamarosan elérkezett a nagy hal ideje. Persze sziljodkát már ropogtattunk előtte is, rá pedig laudánumot gördítettünk feneketlen mély torkunkba, ahogy az már ilyenkor szokás.
A nagy hal arannyal volt bevonva, méretei öt hüvelyk hosszában, egy hüvelyk széltében. A hal szeme arany fényt árasztott magából, és Elektroviszockij látta akkor, hogy ez jó hal, és maga elé vette a halat és így kezdett beszélni:

„Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy anyukám gőzölgő főtt halat nyújt felém. Álmomban a kezemet nem tudtam megmozdítani. A tenyeremet hatalmas horgokkal erősítették a falhoz.
E hal vére sem hiába folyt el. Átkísérem a túlvilágba, méltóképpen és tisztesség teljesen.
Amikor sehova nem érünk majd, a kapunál a hal meglát, köszönteni fog majd engem, és így szól hozzám:
- Jöjj, barátom, sakkozzunk egyet! Itt már nincs szükségünk gondolatokra, mert ismerjük a mindent.
Erre én azt felelem:
- Megyek.
De ez a játszma sosem fog véget érni. Csak amikor megunjuk. És így beszél majd hozzám a hal:
- A méltóság. Megtanít minket várni. Lehet, hogy jobb volt odalent. A víz, a türkízszínű tenger, az hiányzik leginkább. Egyszer láttam a tengert, amikor lementünk nyaralni szüleimmel egész a Fekete-tengerig. Felfeküdtünk a víz tetejére, a nap csillogtatta pikkelyeinket. Ó az a csodálatos tenger.”

Elektroviszockij kivágta a hal szemét, beledobta a napfényvízbe, és megitta. Mindenki feszülten figyelte a szemet, hogy mi fog történni. Morran fia Vijjog ekkor felpattant és így beszélt:
- Petihal vagyok! A barátom emlékére énekeljük el azt a dalt! Petihal vagyok. Köszönöm Elektroviszockij, hogy ilyen tisztességben nyugodhat! Énekeljünk!
Akkor mindnyájan rágyújtottak az ősi nótára:

Sehol nyugszik már a hal,
sakkozik a víz-világ.
Énekel két jó barát
átszakadt immár a gát.

Lát engem és látom őt,
farkuszony vígan repes,
tengeráram rázza meg.
Semmi patak hömpölyög!

Sehol nyugszik már az ember,
sakkozik a bölcs-világ!
Felhők felett száll a dal,
Semmi hang és semmi csend!

Morran fia Vijjog arca ezután elváltozott: kesze-kusza fogak jelentek meg a szájában, szembogara kitágult. Pólóját hátából kinövő hatalmas hátuszonya szakította ki. Zöldfény kezdett égni körülötte, mindnyájan megnyugodtunk.
Tíz óra felé járt az idő, amikor Petihal a nagy mennyiségben fogyasztott napfényvíz és laudánum után sziljodkát áhított. A sziljodka adagolója pedig Elektroviszockij volt akkoriban, ezért Petihal leteperte őt a földre, de Elektroviszockij védte a sziljodkát, mert tudta, sora van annak. Ekkor azonban Nagyorrú fia Nagyorrú öklével fenyegette Elektroviszockijt és ilyen szavakkal illette őt:
- Halat kérünk, rögvest, a kutya meg a macska náthás fogkövét! - és rávetette magát a hal őrizőjére.
Elektroviszockij főgenerátora már túlmelegedett a küzdelem hevében, és kitépte magát a két kópé szorításából, a magasba emelte a zacskót, amiben a sziljodka volt, és ezt mondta:
- Belátom, barátaim, eljött már az idő!
És megnyílt akkor a zacskó, és ettek a sziljodkából mindnyájan, innentől kezdve óránként.
Petihal rögtön utána kezébe vett egy zsíros kenyeret, de már nem tudott megállni két lábán, ezért a kenyeret nem ette meg, hanem nyakon vágta magát vele, majd a földre zuhant.
Ekkor elérkezett az éj fele és új napba fordult világ, és mi is belesiklottunk, bár már nem éreztük.
Azért lehetséges eme események ily kimerítő elbeszélése, mivel a Süllőbálna szájából kilógott egész este egy felvevőgép, ami rögzítette az eseményeket. Ott van az hasában mind a mai napig mert nem bírta megemészteni.
.

Ismétlés

.


-Mészáros Péter Moha-
.

Én minden reggel ismételek megismétlem a tegnapi napot reggel hétkor ébredek fel panelmémmel: egy panelban lakok. A szemben feszülő betonsort nézem a ház felett károgó varjúhad támad a lakók már motoznak ez egy ismételt reggel a felgyújtott lámpák szinte kiabálnak. A folyosókra kivert nyugdíjas bácsik dideregve szívják a talpas dekkeket én meg amíg a vezeték ásít folyatom magamra a forró cseppeket. A lépcsőházban is csak ismétlést látok ahogy a muskátli dzsungel az ablakban telel a meglocsolt citrom a harmadik emelettel egy tegnapról ismerős sárdarabnak felel. És kilépek a térbe hol a levélforgatagban a panelek tüskéi a szelekbe vegyül egyetlen sétáló eb sem veszi észre hogy ismétlés a fűbe a fara hogy feszül. A betonházak közt vár a kitaposott ösvény egy eldobott üveg a megfagyott füvön két perc és ott vagyok a busz megvár míg kialszik bennem a reggeli közöny. Ismétlést látok de nekem ez öröm:
A tegnapról ismert kínai parkol pont oda ahova tegnap előtt botjára görnyed szörnyen lehangolt bemegy hol az előbb egy kissrác kijött.
A szürke kocsinál a reggel fénypontja a dudások macája éppen diskurál hosszú zsinórról lóg a mobilja dzsoggingja susog a sminkje friss akár a kislány ki beszáll hatalmas táskát préselve a hátsó ülésre vidám miért is ne az anyjára ütött kinek a frizurája friss akár a reggeli ködök. Ez tökéletes idő zsebürítésre taknyos zsebkendők reszkessetek a narancssárga kuka se veszi észre de én látom itt tegnap csikket keresett valami ősember-bunkó a hamuhegyektől nem látni egyebet hát nem kiborogatta hogy rohadna meg. És itt a buszom expresszre szállok a BKV pontos mint az óramű gumifelszínén masszívan állok minden utasunk álomszerű. Ismerős arcok hét negyvenötkor ismétlik önmaguk s az én reggelem sikolt a motor a párás üvegben tegnapi a táj de én élvezem. Rengeteg kisdiák a fülük betömve szól benne a diszkó nagyon morcosak most nincs kedvük heccelni még nem megy a cécó át nem adnák helyük kótyagosak hajuk akár a seprű nagyon zabosak ki volt az a tetű aki miatt ilyen korán kell kelni az iskola miatt. A Kada utca sarkán a Szépségszalon alján fújják már a fodrász csajok szájukból kihabzó vattapamacson át a hosszú pelmelles egy miligrammot. Ismétlés ez is de rá se bagózzatok. A Sörgyárnak faláról régen lekopott már kedvencem mitől errefelé jártamban-keltemben mindig felvidultam mindig hátba veregetett egy pirossal felfújt apró kis szöveg KITARTÁS hirdette éveken át egy jobbító szándékú elvtársi öreg. Ma csak a sör folyik erre meg a hülye szöveg. Egymást taposó óriásplakátok leértékelt só mindjárt behányok nem látni mást csak városimázst ahogy egyik cég a másiknak felel ezt vegyem azt költsem el s közben nem zavarja hogy agyam a falat vakarja s hogy ez engem kurvára nem érdekel. Az éles saroknál lassú a tömeg a kocsikba belátni ahol részletekből próbálom kitalálni a sofőr ki lehet. Nem látni egyebet csak egy jobb kezet ami jobb térdet lapogat vagy cigaretta után kutat a sebváltót rángatva a zakóját húzgálja s oly lényegre törő hogy ültében is jól látsszon az aranykarkötő. Közben cseppet sem bánja hogy puccos kocsijában üres ülésekkel egyedül tesped a csúcsforgalomnál nem látott szebbet. De hiába. Az ismétlésnek is van ám határa mert ahogy a buszom az Örsre ér úgy szökik ki arcomból a vér az ismerős arcok ugyanis leszállnak megszokott lépteik vígan kalimpálnak s helyüket átveszi az ember folyam hol munkába rohan boldog boldogtalan ebben sodródom tovább egymagam. Ez a város az ember malátája a tésztaként szétnyúló tömeg ecetet öntve az életsalátára a gyufaként rázkódó reggelit majszoló porhüvelyek minden arca egy életnek regénye a születés harca halálért cserébe hol senkit nem látsz újra így van elintézve. Gondolod. Mégis folytatod ott hagyva csapot és papot hogy megismételhesd a tegnapi napot.
.
Mészáros Péter Moha
.
.

Félkarú Jack

Az a baj, hogy mérges vagyok, doktor úr, mondtam a folyosón, egy fehér széken.
Az nem vezet semmire, mondta a főorvos és hiányos bajsza alatt megjelent egy félmosoly, ami lehetett az együttérzés jele, ugyanakkor, része lehetett a szakmával járó szelid közönynek is, mellyel tudtomra adta, nem kiváncsi történetem részleteire.
Próbálja egy kicsit szarkasztikusan felfogni az életet, bölcselkedett és előadott valami rém rossz, szakállas viccet, amin, az adott körülmények között, még illedelmességből sem sikerült nevetnem. Ha érdekelte volna, hogy miért ülök a váróban három órája, és eközben miért vagyok kissé ingerült, talán elmondom neki, hogy a legrosszabb, és egyben legdühitőbb baleset, az, ami az emberrel önhibáján kívül történik, kivált, ha banális eset, hogy nem bánnám, ha a karom mondjuk egy részeges éjszaka alkalmával törik el, nem pedig úgy, hogy a Városligetben bringázgatva egy szabadon engedett, neveletlen eb egyszerűen a kerekeim alá rohan. Akinek elmeséltem a váróban az esetet, mind azt kérdezte, mi lett a kutyával, miközben a főorvos úr felvilágositott, hogy törés és törés közt van ám különbség, és amilyen most nekem van, azt még az ellenségének se kivánná, mert amilyen szar helyen roppant meg az orsócsont, az ilyet még a műtéti beavatkozások sem hozzák rendbe. Persze én megpróbálom szarkasztikusan felfogni az életet, csak valahogy nem sikerül.
Alapjában véve ugyanakkor örülnöm kellene, mivel a doki, aki felvette az esetet és megmutatta a röntgenfelvételt, mint utóbb kiderült egy gyakorlatlan, friss doki volt, és ha véletlenül nem keveredik elő a főorvos, egy sima gipsszel izzadok négy hétig, hogy aztán soha többé ne tudjam fölemelni jobb kézzel a söröskorsót.
Ültem tehát a váróban, a világ talán leglepukkantabb, már szinte szürreális kórházában, fél tucat szerencsétlenül járt, friss nyomoronccal és próbáltam szarkasztikusan felfogni az életet. Csak hát nem sikerült.

Befog!

bEvErsEk

Ulman Kowalsky: Egy csiga

Egy csiga eladta a házát.
Vett rajta egy nyitott Mazdát.
Most Ő a leggyorsabb állat.
Turbóban veri a nyálat.

BeVerSek

Ulman Kowalsky: A menő csiga

Eladta a csiga a házát
vett rajta egy nyitott Mazdát
egy szőke nő meg megszerette
nem is ment jogi egyetemre

A csigával furikázgat
bemutatnak a gepárdnak:
-Na ki a leggyorsabb állat?
vált a csiga, a Mazda vágtat

Nagy menő, a kutya fáját!
szőke nőt visz, nem a házát
azzal veri már a nyálát.

Más a módi

Virágot veszek anyámnak az utcán. Már minden zárva van csak egy nylonnal fedett,
gerendákból tákolt illegális „virágbolt” mered ki a repedezett betonból két banyával meg egy-két vödörben száradó csokorral..
Kiválasztok egy meglehetősen jó állapotban levő, méregdrága csokrot és odanyújtom a banyának: Ezt kérem, mondom határozottan, ahogy már ezt utcai árusokkal szokás. – Az utcai árusok szeretik a tökös gyerekeket, nem tudom miért gondolom ezt, de ezt gondolom- Szóval határozottan választom a csokrot, de aztán hirtelen elbizonytalanodom. De csak nagy pénzem van, mondom óvatosan. A banya meg se rebben. Nem baj, mondja félvállról, nyílván kellemeset kaszált az idei nőnapból. Előhalászom a tízezresemet a banya meg rámered. Ez magának nagy pénz? Mondja penészesen. Ugyan, ne vicceljen már…